2009. szep-dec
2009. júl-aug.
2009. máj-jún
2009. már-ápr.
2009.jan-feb.
2008. nov-dec.
2008. szep-okt.
2008. jul-aug.
2008. máj-juni
2008.már-ápr
2008. jan-feb.
2007. nov-dec
2007 szep-okt
2007 júli-aug.
2007 máj-jún
2007 ápr
2007 márc
2007 feb
2007 jan
2006 dec
2006 nov
2006 okt
2006 szept
2006 aug
2006 júli
2006 jún
2006 máj
2006 ápri
2006 márc
2006 febr
2006 jan
2005 dec
2005 nov
2005 okt
2005 szept
2005 aug
2005 júli
2005 jún
2005 máj
2005 ápr
2006 szept. 28.
Csumi hanyatt vetette magát mellettem a kanapén, vakartatta a hasát, éreztem, ahogy dobog a szíve - én istenem, jó istenem, ne vedd el őt tőlem sosem! Leszarom a politikát, az a fontos, hogy az ő szíve dobojon, hogy a kerek krumplik szép barnára süljenek a serpenyőben, és mire Dani hazaér, kész is legyen a friss vacsora. Kész lett. Dobozba kellett tennem, mert átment Patrikhoz, hogy együtt vacsorázzanak. Szerencsétlennek alig van már szabadideje, a bank lenyúlja az életét.
Szeretek blackjack-ezni. Már egy hete ezzel szórakozom. Nyertem. Egyelőre. Biztos eljön a vesztés ideje is, de még nem jött.
2006 szept. 26
Ma reggel hiába vártam a Mokkában Gyurcsányt, nem jött. Lekéstem a kezdést, amikor nyilván megmondták, hogy nem, vagy hogy miért, így csak találgatok. Eleve rossz ötletnek tartottam, hogy előző nap beharangozták, hogy 7-8-ig ő lesz. Ez nyílt kihívás lehet a focirajongók elszabadult - és még szabadlábon lévő - csapatának arra, hogy megnyuvasszák. De azért szerettem volna hallani az okot, ha volt ilyen a közlésben, amiről lemaradtam.
Örülök, hogy még nyár van. Bársonyos az este, nyugalom és csend mindenütt. Köszönöm. Ez se adatik meg mindenkinek (pl. a Kossuth téren lakóknak se).
2006 szept. 25.
Hátazé... Ha a moszlimokkal való párbeszédtől függ a jövőnk, mondá a pápa, akkor? Miért is tett dehonesztáló megjegyzést Mohamedre? Amire ráugrott a fél világ, ami arabból van? Ekkorát tévedhet egy ilyen csúcs-szuper egyházi személyiség? Gyújtogatást, tüntetéseket, fenyegetéseket zúdítva ezzel a nem-arab világra? Édesanyám, ha élnél, megkérdezném, mit szólsz ehhez? Ajvé - mondanád, és lemondóan legyintenél. - Már megint egy csuhás, aki megáldja a fegyvereket, amikkel milliókat ölnek majd le - emlékeznél háborús élményeidre.
Mondd meg, de őszintén, mi ehhez képest egy kis közép-európai ország miniszterelnökének tévedése? Annyira viszonylagos minden, csak szét kell nézni, nem pedig örökké egy irányba.
A pápa jó ideje csak magyarázkodik, vendégül hív muszlimokat, hogy elmagyarázza, dehogyis úgy gondolta, közben templomok égnek és emberek százezreiben dúl a felháborodás félvilág-szerte. Mivel az Ő Istenüket bántották meg. Ezáltal őket is. Ez az igazi katarzis, az igazi tévedés! Még nekünk is juthat a bosszúból, ha az, aki tévedett, nem lesz képes gyorsan leküzdeni pár rossz mondatának következményeit.
2006 szept. 24.
Nade. Ez itt bejön nekem, hogy hullafáradt, mert alig aludt az éjjel, viszont nem fekszik le, mert akkor éjszaka mit fog csinálni. Leül gépezni. Aztán levest kér, mert másnapos is. Eléje teszem frissen főzött cérnametélttel a marhahúslevest. Felét otthagyja. Mintha aludna, pedig nem kéne. Aztán előjön, mikor már sötét van, hogy mindjárt elmegy, de mire hazaér, legyen vacsora. Megint gépezik. Csirkecomb kész, krumpli főz. Hogy majd később, jóval. Egy óra múlva még mindig nem ment el. Én benéz, kérdez: itthon maradsz? Nem, majd megyek, de előtte jó lenne vacsora. Most? Akár most. Krumpli gyorsan serpenyőbe rak olajra, pirítani, petrezselyem ráaprít, dobál, karvar, legyen szép ropogós. Gőzök szállnak, mindjárt kész, mikor benéz a konyhába futtában: "Én most el" - és már csapódik is az ajtó. Én most itt ül, krumpli hűl, kit érdekel, hogy frissen jó, ráadásul a csirkecomb is jó sok hagymával és paprikával... Asszem, az a jó, ha leszarom az egészet, illetve egy lapostányéron behelyezem a mikróba, letakarom (mert ő azt se tenné, ezáltal a plafonra lövellnének mindenféle zsírcafatok), aztán megyek kutyázni, majd aludni. A többi legyen az ő baja. A francba. Én ily módon zavargok, ez alkotmányos jogom! Nemde.
2006 szept. 19
Asszem, jobb, ha meg se szólalok. Leginkább szóhoz se jutok az éjszakai tévéostrom miatt, csak azt tudom, hogy NEM AKAROM! A ria-ria-hungária kántálás a szétdúlt fradimeccsekre emlékeztetett, mint ahogy az összes többi vandalizmus is. Lehet az, hogy egy maroknyi ember évente számtalanszor millió forintos rendőri akciót tegyen kötelezővé? Ők kiélik magukat, törnek-zúznak, mi meg fizetünk. De jó is nekünk.
2006 szept. 18
Most egy ATV-adás baszarintotta fel az agyamat. A nő helye, Albert Györgyivel és Szabó Magdával. Az írómágussal. Györgyi a műsor végéig SEM vette észre, hogy az írónő nagyothall. Szerintem néha sikerült csak szájról olvasással elkapnia egy-egy szót, néha tudta, mit kérdeznek tőle, ami azért is volt nehéz, mert a tisztelt riporternő nemcsak gyorsan és halkan beszél, de eközben alig mozdítja az ajkait. Nem artikulál rendesen. Annyira felmérgesített, hogy még kiabáltam is vele, mikor szegény Szabó Magda már ötödször egész másra felelt, mint ami a kérdés volt. Én LÁTTAM, ÉREZTEM, TUDTAM, hogy rosszul hallja, vagy nem is hallja a kérdést, ez a nő meg nem vette észre. Empátiaképtelenül, annyira csak a saját papírjaira, kérdéseire figyelve működött, hogy be tudtam volna húzni neki egyet. Ez tiszteletlenség, a másikra nem figyelés. Az ellenkezője annak, amit elvárok, és el is várhatok. Brrr, nyugodj meg, a csaj nem ér meg ennyit, bár én inkább az írónő védelmében háborgok. Szörnyű lehetett neki a bizonytalanság, kínos az a tudat, hogy csak találgatnia lehetett, vajon mit is várnak tőle, ezt számtalanszor átéltem az egy óra alatt - nekem volt kínos helyette. Nem ezt érdemelte.
Na most akkor mi legyen ezzel a gyurcsányiádával? Képzelem, hogy futkos a Friderikusz-stáb (mint pók a falon), hogy estére összehozza a műsort, ami - fogadjunk - erről fog szólni. Majd felveszem, mert ezért 9-ig se maradok fenn. A tököm tele van a témával már így délelőttfele is.
2006 szept 17 vasárnap
A telefonom még mindig jó, ennek lehet örülni. Az a hét nap azért volt fontos, mert - írd és mondd - egy hét garanciát vállalt rá a cég. MobilMester. A körtéren. Jól van, nem bántom őket, ha 7 rongyért legalább egy évig működni fog a szerkezet.
A cápáról azt kívánom elmesélni, hogy nem szabad annyi citromlét nyomni rá, mint pl. egy Rotbarsch-filére (ja, megnéztem a szótárban, vörössügér, Mutti minden pénteken ilyet sütött, a citromlét mindig én nyomtam rá, de nem lett savanyú, csodás egy fehér hal), mert a cápahús beissza. Az is lehet, hogy nem kellett volna órákig sós-citromos páclében hagyni. Mindegy, túl savanyú lett. Kutya nem panaszkodott, mikor reggel megette a maradékot. Komoly erőfeszítéseket tett a nagy, köralakú filé közepén elhelyezkedő - most már tudom, mi volt - csont vagy porc elrágása ügyében. Ahhoz képest, hogy tegnap egy fél disznó csontvázát megőrölte fél óra alatt, ez a pici darab nagy feladatot jelentett neki. Javaslatom tehát a nép épülésére: kevés citromlé, némi olajos kenegetés, kevés só, és talán fél óra után ezt le lehet róla itatni, csak utána sütni. Amúgy nagyjából úgy sül, mint más hal, elég gyorsan. Az íze is kellemes, ha nem savanyú, mint az enyém. Van még belőle egy szelet a fagyban, azt gondosabban fogom előkészíteni. Változnom is kéne: képtelen vagyok a tűzhely mellett állni (micsoda baromság, méghogy tűzhely! Egy nyamvadt kis, kétkörös kerámialap, a tűzhöz mi köze? A gázt már ezer éve kikapcsoltattam), mindig otthagyok valamit, ami aztán vagy elég, vagy megsavanyodik, vagy gőzzé válik...
Hajnalban valódi szúnyoggal találkoztam. Ez nem volt lopakodó. Az eső miatt becsuktam ágyamnál az ablakot, nyilván bent rekedt, nem tehetett mást, mint összecsipkedte a karomat. Valódi döngést is hallottam, csapkodtam, végül kitártam két ablakot, így elmenekülhetett. Ma sem szárad a lelkemen egy lecsapott élet.
Kutya négyszer szart ma reggel. A fél disznó csontváza miatt, nyilván. Amit Maritól kaptam ajándékba. Az utolsót akkor, mikor már nem volt több zacskóm, kénytelen voltam a friss kiflik alól kihúzni a nejlont, hogy legyen mivel felszednem. Aztán találtam egy áprilisi lottószelvényt a szekrényben, ahová ezeket rejteni szoktam. Alaposan méghozzá, hogy meg ne találjam. A számokat sose merném megnézni, gyorsan szemétbe. Van egy másik is, ami egy hét múlva lesz 3 hónapos, erre ma zárva a lottózó. Ki tudja, mióta vagyok milliárdos? Ne félj, elmondom, hozzá Ballatine's-t iszom majd sok jéggel. Ha-ha. A szinkront az écsbíó készítette.
2006 szeptember 16.
Pont a hetedik napon halt meg a telefonom, amit nemrég vettem használtan. Szerencsére nem vágott pofákat senki, mikor visszavittem, tettek bele egy új akkut, és most jónak látszik. Dani ugyan leszólta, mikor szétszedte, hogy olyan, mintha egy istállóban hevert volna pár évig, de nem zavar.
Cápahúst akarok sütni. Ne gondold, hogy a neten találsz hozzá útmutatót! Lehet, hogy összesen hárman vagyunk, akik ilyet akarnak enni mostanában? Kábé ennyi utalást találtam, de pontos infót egyet se. Csak a megérzéseimre tudok hagyatkozni: hal, tehát gyorsan fog sülni. Először is kiolvasztottam. Nagyjából annyi lé gyűlt alá, amennyi a hús maga. Tehát 1200-ért vettem fele víz, fele hal konstellációt. Durva. S még nem hagyta abba a lé eregetését, mivel némi citromlevet is döntöttem rá. Majd elmondom, mi lett belőle. Danielzon most jött haza (félhat este), és reggelit kért. Hogy aztán vacsorát mikor fog, az nagy kérdés, a jövőé. Lehet, hogy a cápa átúszik a holnapba...
2006 szeptember 14.
 |
Ez itt egy Saxxo trikó. Jó drága volt, de bevallom, elég régi is, ezért az ár-hordképesség arányát nem tudom lebecsülni. Dani leette valamivel az elejét, én nekiestem a korszerű tisztítószerekkel, sajnos, egy szivacs durvább felét használva, amitől az anyag egyhelyütt alaposan elvékonyodott. Több hónap eltelte után tegnap ki is lyukacsosodott, miáltal egy kupacba gyűrve elém tálalta, hogy valamivel ragasszam vagy stoppoljam meg, de úgy, hogy ne látsszon. Akcióba lendültem. Egyetlen ragasztós ötletem támadt - mivel a stoppolás reménytelennek látszott -: rávasalok egy olyan vasalós címkét. És mi legyen rajta? Saxxo. Szkennerbe toltam a trikót az alsó szegélyén látszó kis fekete címkét célozva meg a Saxxo felirattal. Tízszer is próbálkoztam, mire az összevissza csúszó anyagot úgy tudtam rögzíteni, hogy párhuzamosan álljon a kép szélével az a nyomorult fekete címke. Megoldottam! Még egy óra, mire a képet úgy kivágtam, átméreteztem, negatívba színeztem - nem fekete alapon fehér, hanem fehér alapon fekete feliratot képzeltem el -, hogy eltakarja a lyukakat, ha rávasalom, miután rányomtattam a vasalható papírra. Mivel azonban a trikó jó régi, kissé megszürkült az idővel, ezért beáztattam a vadonatújonnan, 1400-ért vett Oxy Magic pasztával kevert melegvizes fazékba, nehogy a nagyon fehér folt elüssön a nem annyira fehér háttértől. Pár óra múlva kiöblítettem, de nem találtam elég fehérnek, ezért újabb flóraszeptes fürdőbe áztattam. A fazék már gyönyörűen kifényesedett, ám a trikó is végre kezdett igazán fehérnek látszani. Ismét alapos öblítés és boldogság. |
Vállfán
a kád fölé akasztottam, hadd csöpögjön, száradjon, mielőtt kinyomtatom
a cimkét és rávasalom. A sikerélmény szele kerülgetett, ebből még lesz
valami! Megmentem ezt a fiamnak oly kedves ruhadarabot! Szebb lesz, mint
újkorában! Mutattam is büszkén ragyogva, mikor hazajött este, hogy milyen
szépen kifehéredett, és milyen jó ötletem támadt, hogy egy vasalós cimkével
tüntetem el a lyukakat.
- Milyen lyukat? Ezt? - kérdezte, és a lyukba akasztva ujját egy mozdulattal
nyakig kettétépte a trikót. Amint az a képen is látható. - Mindig utáltam
ezt a Saxxo címkét, azt se tudtam, hogy takarjam el - tette hozzá magyarázatképpen,
aztán el.
Nem, nem tartottam hegyibeszédet. Ahhoz túl nagy gombóc szorult a torkomba.
A trikó még mindig ott lóg. Mementó: ne törd magad, faszkalapina, mert
nincs miért.
Ja, most jut eszembe, Lucia azt mondta, "csütörtököt meghaladó időszakig várható átmeneti változás" - nos, csütörtök van, és mostanáig tökéletesen változatlan volt az idő: szép, napos, derűs, csendes, mondhatni, változatlan. Hogy aztán a "meghaladó időszak" azt jelenti-e, hogy ezek után tényleg változás lesz, nem tudhatom. Én mindenesetre fordítva gondoltam volna.
2006 szeptember 13.
265-ért vettem 95-ös benzint. Jól esett. Volt egy tecsó-utalványom, mivel 10 ezer fölött vásároltam. A budaörsi kút sincs messze, ami különben is olcsó, de literenként még 10 Ft kedvezményt kaptam. Nem csodálkoztam, hogy a 12 kútfő ellenére hosszú sorba kellett beállnom, legalább napoztam kicsit, a nap itt is úgy süt, mint Montenegróban :( Igazi nyár van, csak ne rugdosnék annyi száraz levelet az utcán. Nem is értem, honnan jönnek, a fák még aranylani se kezdtek. Mondok egy újságot: az ég olyan kék, mint szeptemberben...
Je, említettem már, hogy szép és okos kis fiam csudajól vizsgázott a banki tanfolyam végén? A főnöke úgy búcsúzott tőle, hogy menjen el sörözni, lazítson, mert megérdemli. Így is tett. Mert meg is érdemelte. Már csak a tréning folyik, mielőtt élesben bevetnék. Varrás mentén repedezek a büszkeségtől szétfele. Ez a dolog legalább rendben van az életemben. Ha még egyszer valami keresetre is szert teszek, akkor lesz igazán kánaán. De nem panaszkodom, inkább elszívok egy cigit, hátradőlök, és nézem a filmsorozatot így dél fele. Azt nem merem leírni, hogy milyet (mindenkinek lehetnek kis, sötét titkai).
2006 szeptember 12. kedd
- Csütörtököt meghaladó időszakig várható átmeneti változás... - megint Lucia drágám. A Mokkában minden rendben van, Jakupcsek moderálja magát Henrik mellett, akinek minden reggel külön örülök. Rászólt Gabikára, ne tegyen úgy, mintha mindenki tudná, kiről beszél, mikor egy nevet említ, óh, mondtam, igen, igen! Ez kellett már nagyon! Hányszor dühöngtem, hogy ő tudja, ők (Csiszárral) tudják, miről dumálnak, de engem speciel nem avatnak be... Ez vérlázító egy médiástól. A nevében van, hogy közvetítenie kell, az meg nincs benne, hogy mit, de leszögezem: a híreket, a tudnivalókat, de nem a saját véleményét. Sőt, azt a legkevésbé. Hogy Henrik mégis azt mondta Kiszel Tündének: "Kit érdekel, hogy mi van magával?" - abszolllllút megbocsátom. A (jelenleg) szőke infánsnő fel se vette. Szerintem meg se értette. (Jól tette, hogy megszőkült, így tökéletes összhangban van az agykapacitása a borítékkal.)
2006 szeptember 10. vasárnap
-
Vigyázat, a szép idő ne sarkalljon senkit gyorshajtásra! - tanácsolta
ma reggel Lucia. Aki amúgy meteorológus, de rendszeresen beleüti orrát
a dolgomba, aminek semmi köze az időjáráshoz.
Az Irisz tévén elölről adják a megasztárt, mivel nem láttam, most örülök
neki. Oláh Ibolyát nézhettem a kezdeteknél, akkora hangja volt, hogy szinte
kirohant a fejéből. Némi malíciával nézegetem különféle kilincseken lógó
ruháimat, amiket az utazásra mostam, akasztottam szerte, közben pedig
véget ért a nyár, akár rögtön a süllyesztőbe is elrámolhatom őket, ha
lesz kedvem az egészhez. Még hadd lógjanak, addig talán nyárnak érzem,
ami van. Látod, látod, végre 2 év halasztgatás után vettem egy fürdőruhát,
de a mérhetetlen jövőbe tolódott el a felavatásának időpontja... Attól
mondjuk nem félek, hogy kinövöm, mert hosszabb már nem leszek, hogy szélesebb
se, arra meg nyilvánosan megesküszöm. Talán ez visszatart a zabálástól.
2006 szeptember 8.
Virtuális utazásom napja, amire tavasz óta várok. Vártam. Mindegy, a többiek már úton vannak. Este valamikor sikerült jelentkezőt találni, barátnőm gyönyörű, ifjú lánya sikoltozva örömében összepakolt, és már úton is van. Pont rá nem gondoltam, mivel most kezdődött a tanítás. Azt hiszem, istenien fog szórakozni. Hála az égnek, hogy valaki legalább boldog helyettem! Tényleg.
Amúgy
én se vagyok boldogtalan. A két nap előtti, sorozatban elszúrt dolgaimat
ma eléggé sikerült helyre tenni. Vettem egy 512-es SD-kártyát a fotókamerámba,
nem néztem meg, milyen kell bele, és nyilván XD. Ugyanaz nap vettem egy
ócska, 3500-ért árult Siemens mobilt, mert valahol elhagytam mostanában
az enyémet, de nem volt nálam szemüveg, így csak reméltem, hogy otthon
majd, ha felrakom, látni is fogom, mit ír a kijelzője. Hát nem láttam.
A legbikább szemüveggel se! Elmosódó, karcos, szar volt az egész, reménytelen.
Ezt is kicserélték ma, bár pofák vágása közepett, de azért mégis. Ráfizettem
első esetben úgy 6000-et, e másidikban pedig 3500-at, de most minden rendben
van. Miért kerül egy XD kártya ennyivel többe?? Mindegy, megvan. Most
vagy 700 képet csinálhatok HQ üzemmódban, bár már semmi szükségem rá,
hisz nem megyek nyaralni. Ezek a dolgok úgy működnek, mint a tehetetlenségi
erő: elindítottam, végig kell szaladni, amíg a nehéz kő meg nem áll valahol.
Azt már fel se vettem, hogy a megállókban várakozva félig ronggyá áztam,
mert a hidegfront épp ma délelőtt kezdett nyomulni, és mikor is induljak
én el, ha nem ilyenkor? Mostanra - délután félnégy - ragyogó nyár van,
száraz minden, süt a nap.
Egy régi Nokia 3110-est vettem, nosztalgiából, mert az volt az első igazi,
önként vállalt telefonom alig néhány éve. Én voltam szerintem az utolsó
magyar, aki rászánta magát, hogy mobilt vegyen. (94-ben, e dolgok hőskorában,
mikor a műrepülő vb-re készültünk, a Westel megszponzorálta csapatunkat
egy-egy jó nehéz, őskori, de mégiscsak rádiótelefonnal, ahogy akkor hívtuk,
hívták. Akkor még volt kötelező havi előfizetés, több mint 2000, ezért
gyorsan lemondtam róla, a fenének se volt szüksége rá. Majd 8 évnek kellett
eltelnie, mire eljutottam odáig , hogy igazi, modern mobil tulajdonosa
legyek. Akkor a 3110-es még nem volt nagyon öreg (csak azért gondolom,
bár nem értek hozzá, mert Dudi nővérem egy ilyet adott kölcsön, hogy a
tópartról is fel tudjam hívni, és tudva tudom, hogy neki mindig mindenből
a legjobb kell), és mivel ezt tanultam meg nagy kínok árán kezelni, most
visszaköszönt az élmény, meg visszajöttek az emlékek is, szóval nincs
vele gondom. Ráadásul a kijelzőjét még szemüveg nélkül is le tudom olvasni.
Hurrá!) Ma meg is komponáltam egy csengőhangot a "Pilótagyerek sose
kesereg" dallamára, csak azt nem tudom elérni, hogy egynél többször
lejátssza a nyűves készülék, amikor felhívnak. Mindegy, béke van, boldogság,
és kész.
-
A közeljövőben történt - mondta egy orvos.
- A Tétényi úton az Etele térnél van a dugó vége - mondotta egy forgalmi
jelentést tevő, azért figyeltem, mert arra akartam indulni, kérem, eme
információ vajon mit mondott tulajdonképp? Hol kezdődik a dugó? Melyik
irányból? Sajnos.
- Lévén gyesen van - mondta valaki más a tévében. Istenem.
Reggel elsétáltam a Csurgói útra, teljesen felásták, a végében lakókocsik, a korai órán épp érkeztek az építőmunkások, már megszoktam, hogy nem miattam füttyögnek, hanem a kutyám miatt, így is történt, valaki megijedt Csumitól, mire a másik: "Ne félj tőle, a kutya nem szereti a marhahúst!" - reggeli vigyornak jól esett.
2006 szeptember 7.
Hát ha láttatok még hüjét (csakis j-vel érdemli meg), akkor az én vagyok!! Holnap indultam volna Montenegróba, Ulcinj-ba, a sztárok által is eléggé kedvelt helyre (mivel a homok, a víz gyógyhatásúnak mondott), szóval bevásároltam, majdnem kezdtem is pakolni, de valahogy a ma reggeli tescsós bevásárláskor már pocsékul éreztem magam, semmi kedvem nem volt semmihez annak ellenére, hogy imádok vásárolGATni. Hazaérkezésem után néztem meg az útlevelemet, ami 2003-ban lejárt... Sokkal több pontot..... is tudnék ide írni, de a három bőven elég a hüjeségem reprezentálására... Virtuális futkosás ide-oda, központi okmányiroda stb., a minimális átfutás 5 nap egy új útlevélhez... Én tehát nem mehetek, ez már biztos. Azt most felejtsük is el, hogy mennyire barom vagyok, de az, hogy órák óta egy embert se találok, aki ingyen elmenne egy hétre Montenegróba, az tényleg borzasztó. Csak ezen fáradozom, és mindeddig hiába. Fűt-fát felhívtam, senki nem ér rá. Holnap délben kéne indulni, 7 éjszaka egy gyönyörű, tengerre néző szobában, és mégse találok jelentkezőt! Csak a vonatjegyet kéne fizetnie, meg a kaját, amit megesz. Ez tehát az én idei nyaralásom. Meg a tavalyi és azelőtti. Gratulálok! Magamnak.
2006 szeptember 5.
Ó, én szegény barátom, Steve! Tegnap meghalt. Ezt is a mokkából tudtam meg, a hír után közvetlenül Jakupcsek máris önfeledten kacarászott pár e-mail miatt, miközben nekem elakadt a lélegzetem. Gyorsan rávetettem magam a netre, és megtaláltam a friss hírt.
Steve Irwin, a nagy krokodilvadász élt 44 évet. Bár nem volt tudományos végzettsége, a szakemberek mégis kitűnő biológusnak és mindenekelőtt elszánt természetvédőnek tartották. Világhírűvé vált egyéni stílusa, szenvedélye, vidámsága és sok évig 100 országban is bemutatott természetfilmjei kapcsán (én az Animal Planeten szoktam őt nézni). Egy tüskés rája volt halála okozója.
Ez
az állat ritkán támad, csak ha véletlenül rálépsz (sekély vizek homokjában
szeret eltemetkezni) vagy megmarkolod, amit - joggal - támadásnak vesz,
vagy föléje úszva túlzottan megközelíted - ezt szintén fenyegetésnek érzi
-; egyszóval leginkább csak védekezik. De azt hatásosan. A farka tövében
rejtőzik egy méreggel telt hüvelybe ágyazott szúrószerszám, nevezzük fullánknak,
amit egy pillanat alatt képes fel- vagy oldalra lendíteni és azonnal döfni.
Ez a fullánk akár 35 centi hosszú is lehet, különösen az Ausztrália partjai
mentén élő igen nagy ráják esetében. Ha a testbe hatolva egy ütőeret talál
el, szinte biztos az elvérzés. A testüregben súlyos fertőzést és nekrózist
okoz, a kiszabaduló toxikus fehérjék pedig akár szívmegálláshoz vezethetnek.
Az áldozat felépülése akár fél évet is igénybe vehet drasztikus antibiotikum-kúrák
után. A méreg nem minden esetben szabadul ki, de a fullánk ugyanúgy beletörhet,
mint a méh csípésekor, ez komoly veszélyforrás.
Évente az egész világon csak egy-két halálesetről tudunk, bár Amerikában
évi 1600 körüli sérülést (szúrást) regisztrálnak, ha a fürdőző rálép,
vagy a halász horogra akasztja, és a csónakba igyekszik emelni (volt olyan
haláleset, hogy a halász kisfiát szúrta szíven a rája, amelyet apja kifogott).
Steve
a "The Ocean's Deadliest" - körülbelül: Az óceán leghalálosabb
lényei - című film forgatása kapcsán búvárkodott hazája, Ausztrália északkeleti
partjainál egy zátony közelében, amikor a tragédia megtörtént. Nem tudni,
mivel zavarta meg a tüskés ráját, de az
a fullánkját egyenesen a szívébe döfte. A döfés önmagában is halálos volt,
ily módon szegény Steve-et semmi sem menthette meg. Szeretném hinni, hogy
nem szenvedett, bár a rája "szigonya" rendkívül fájdalmas sebet
ejt. (Sokatmondó, hogy Ausztráliában "rájabiztos" kajakokat
árulnak.)
Jut eszembe a közmondás: aki a tűzzel játszik, előbb-utóbb megégeti magát,
de akkor is méltatlan, hogy Steve, aki sosem ölt, inkább igyekezett a
világgal megszerettetni kígyót, békát, krokodilt, pókot és más veszélyesnek
tartott állatok százait, megannyi életveszély felvállalásával, túlélve
kígyó- és skorpiócsípést, krokodilharapást, végül egy veszélyesnek sem
tartott rája fullánkja által vész el...
Ausztrália miniszterelnöke, John Howard azonnal megnyilatkozott: "Mr.
Irwin halála Ausztrália hatalmas vesztesége. Csodálatos ember volt."
Én is így látom.
Egy szép feleséget, Territ, egy kislányt, Bindit, és egy nemrég született
kisfiút hagyott hátra, valamint Sue kutyáját.
Mire mindezt leírtam, ráleltem az index cikkére. A kapcsolódókat is érdemes elolvasni.
2006 szeptember 4. 7fő
Akku
feltöltve, beszerelve, nekem semmi dolgom nem volt vele, csak Dani ment
azért egy kört, amit jogosítvány hiányában nem tudok üdvözölni. A tejfeles
káposztafőzelék igazán jól sikerült, meg a tegnapi sült tésztás pörkölt
is. Azt mondom, a tészta csak odapirítva jó! De úgy aztán nagyon. Úgy
dobáltam a serpenyőben, mint egy szakács. Gyönyörűen lebarnult.
Kutyák tegnap elhagytak, kicsit hiányoznak. Nem mindenki modhatja el magáról,
hogy háromfelől árasztja el a szeretet kézzelfogható, szőrös és nyalakodós
valójában, mindent beterítve.
Hogy
szemétkedjek is megint, idézem a külügyi szóvivőt:
- Erről a döntésről a parlamentnek kell döntenie, és kétharmados döntést
igényel...
Legnagyobb bánatomra ma megint Csiszár Jenőt láttam Jakupcsek mellett. Pedig már reméltem, hogy soha többé nem kell. Egy csaj kiadott valami szexről szóló könyvet, látnod kellett volna, hogy ezek ketten hogy feldobódtak rögtön! Egymás szavába vágva alig hagyták a lányt megszólalni, aki mellesleg a könyvet óhajtotta népszerűsíteni. Csiszár részleteket olvasott fel punciról és egyebekről, Gabriella hahotázott eufóriásan, mint akik kielégületlenségben szenvedve elvesztették minden tárgyilagosságukat, és persze a mértéket, amit én még képes vagyok jó szívvel tolerálni, úgy viselkedtek. E rövid bemutatóból is nyilvánvaló lett számomra, hogy ismét valami szennyirodalom került a könyvesboltokba, és megütközve tapasztalom, hogy még ezek ketten is vevők rá, sőt! Azon nem csodálkozom, ha egy tizenöt éves, kíváncsi, frusztrált ifjú ilyen könyvet vesz, mert fel akar izgulni, vagy netán ebből tanulni (!), de hogy tisztelt műsorvezetőink... Akik, ugye, valamiféleképp mégiscsak közvélemény-formáló "hatáskörrel" bírnak... Szánalmas. Színvonaltalan. Csiszár amúgy is minden lehetséges alkalommal belém sulykolja, hogy ő micsoda férfi, mennyi nőt és röptében... ezt az alkalmat se hagyta ki, utalt saját dúló férfiasságára. Ugat a kutya. Jajj, a hátam borsódzik az ilyenektől, mit tegyek! Biztos bennem van a hiba, meg az eredendő unszimpátia is, amitől ezt a faszit csak megvetni tudom. Gabriella tud normálisan viselkedni pl. Henrik mellett, de egy ilyen társ magával ragadja a pocsolyába. Viszont ha nem lenne rá hajlama, senki nem tehetné ezt vele. Howgh.
2006 szeptember 2.
Nem történik semmi. Csak kutyulok. Időnként összegabalyodom a pórázokkal, de azért minden működik. Dúl a káposztaszag a lakásban. Merthogy azt főzök. Amúgy nem sokról tudnék beszámolni, amit ma csináltam. Véletlenül már este van, egy ilyen tök semmittevés után szinte meglep, hogy elmúlt a nap, és nem is unatkoztam. Sőt, észre se vettem. Danielzont (egyszeri felszólítással!!!) rá tudtam venni, hogy lemenjen kiszerelni az akkut. Feljött ugyan, hogy a kulcs, amit adtam, nem jó, és úgy terült el, mint aki boldogan venné tudomásul, hogy másat nem is fogok találni, de nem volt szerencséje: megtaláltam a múltkorit. Felhozta tehát az akkut, ami most itt töltődik az asztalon. Laci szomszédommal hajnalban összefutottam, ez is el volt rendelve, mert holnap estig haza se jön, de megálmodtam, hogy össze fogunk találkozni. Úgy is lett. A töltőt tehát idehelyezte az ajtóm elé, és mire visszajöttem a kutyákkal, még mindig nem lopták el. Hurrá.
2006 szeptember 1.
Ma kettővel több a kutyám, mint szokott. Ez azzal járt, hogy a konyhában főzés közben pont két kutyával többet kellet átlépnem és kerülgetnem, mint azt megszoktam. Csumi ugyanis tisztelettudóan távolmaradt, mint mindig. Érdekes, hogy milyen falkaösztönök törnek ki belőle, ha nincs egyedül. Rohanvást közelít a tálhoz, amiben kaja van, pedig mindig fegyelemzetten meg szokta várni, míg azt mondom: "tied". Ellopja a kiskutya elől azt az apportrongynak nevezhető játékot, amihez sose nyúl hozzá, csak ha másnak is kell. Azonnal mellém türemkedik, fekszik, szinte beborít magával, nehogy más is hozzám férjen. Márpedig ez a két kis szőrcsomó is legalább úgy igyekszik, hogy minden porcikámat megszerezzék. De morgás nincsen. Ez a lényeg. Csumi végül rendszerint tudomásul veszi, hogy a túlerővel szemben tethetetlen, ráadásul - mivel ő a fegyelmezhető - általában őt parancsolom el, meg le, meg ki, szóval belenyugodva lehever valahol, míg a többiek rajtam dőzsölnek. Nincs velük gond; ha nem a kezem alatt hevernek vakargatás céljából, akkor akár el is felejthetem őket, a konyha kövén, az előszobában, vagy akárhol, szinte láthatlanul és hallhatatlanul elvannak maguknak. Egy hangjuk sem volt abból kifolyólag, hogy a gazdájuk elhagyta őket. Tudták, hogy ez lesz, pontosabban: megértették. Most én vagyok a gazda, és semmi gáz. Ez itt Vica, ez meg Avril. Két tibeti terrier-gyönyörűség. Annyi díjjal, hogy már a szekrényben sem fér el. Ez meg a tegnapi szivárvány. Szóval jól elvagyunk, hiába kezdődött el az ősz...
Amúgy meg nagy boldogság, hogy Havas Henrik visszatért a Mokkába... Ettől még Gabriella is elkezdte moderálni magát, ami már nagyon ráfért. Öröm volt nézni, hogy összekapta magát, nem volt nyerítés, tapsolás, kétértelmű szavak gyűjtése csokorba (partner híján), és a Csiszár nem gesztikulált és nem őrjített a soha be nem fejezett mondataival. Mondhatom, valami megint rendbe jött. És ez jó. (Nekem.)