December 30.

Nem vagyok én apáca -
így szól egy mai tévéműsor, ahol olyasvalaki boldog karácsonyát láthatom, már amennyiben megnézem, aki amúgy a büntetés-végrehajtási intézet állandó lakója, mivelhogy csalt, lopott, hazudott, vagy csak elfelejtett odafigyelni arra, hogy mások körülötte lopnak, csalnak, hazudnak. Mindegy, az ő felelőssége akárhogy is. A bíróság így találta. Arra gondoltam: ha én, egy élet rendes munkája, repülése, oktatása stb. után egyszer csak azt mondanám: most szóljon rólam a január 30-i esti műsor!, vajon nem azt mondanák-e, hogy kérem, drágám, maga nem elég jó...? El kell gondolkodnom: mitől lesz valaki nézhető, fontos egy ilyen napon, csak azért, mert átmenetileg kijön a börtönből? Engem úgy tanítottak, hogy aki börtönben ül, az bűnös. Nem jutalmat, hanem büntetést érdemel. Ez így tökegyszerűnek tűnik. A tévéközvetítés pedig talán annak járna, aki tiszta, feddhetetlen, valami olyat tett, amit érdemes megemlíteni év végén, valami jóról, szépről, önfeláldozásról kéne hogy szóljon. Vagy nem? Már megint hülye vagyok, mi? Illetve nem elég ÉRDEKES.

Miután a kaktuszom kezdett lelohadni, adtam neki energiát a tenyeremmel, körülsimogattam, beszéltem hozzá, be is látta, hogy jobb, ha nem hagyja abba a virágzást.

December 26.
Annyi mindent utálok, hogy listát írhatnék róla. Végre elhatároztam, hogy életemben először halászlét főzök, erre az osanban nem volt hal. Mármint ponty. De egyáltalán. Reggel 8-kor, 23-án. Mikor is ne lenne, ha pont e napon! A söprőgépet már 2 hete megvettem, tudod, az, aki akkus, tölthető, aztán söpör, mint egy jó gép. Hát ma feladta. Egész éjjeli töltés után tologatni kezdtem a szőnyegen, egyre halkult, majd, egy szerencsétlen visszafele húzás után visszaöklendezett mindent, amit addig besöpört. Koszt, kutyaszőrt rá a szőnyegre, ahonnan épp eltávolítani volt szándékom. Ezenközben a szeméttartója töküres maradt, valami oknál fogva csak oda nem továbbította a szemetet. Vagy onnan küldte vissza, ki tudja. Most töltöm, de nem látom, hogy akarna tovább működni. Ó, tudom, csak 5000 volt , van is rá egy év garancia, képzelem, milyen tömeg lesz, mikor ezt érvényesíteni akarom majd.
Azt is utálom, hogy a nagy családi ebédre nem mehetek el, mert szóródik belőlem a nátha napi 100 tüsszentés mián. És ott kisgyerek is van, tehát maradok magamnak. Már javában eszik a halat, amit én nem tudtam megszerezni, engem meg esz a fene. Éhezem. D. már 2 napja nincs itthon, nincs miért főznöm. Amit 24-ére főztem, a kutya se ette. Illetve ő szívesen tette volna, de elraktam a mélyhűtőbe. A sok gyerek mind hozott magával valamit azon túl, hogy jóllaktak otthon, tehát még a süteményeim is várakoznak a megevésre mindenféle tartósító eljárások hatálya alatt. Több maradék van abból, amit a srácok hoztak, mint amit én elkészítettem, kiraktam, megvettem, de hozzá se nyúltak. Ez rémes.
Holnap jön Ági, tele élménnyel (Brazíliából jött haza nemrég), remélem, megeszi a gombapörköltemet, amit muszáj megfőznöm, mert a gomba már 2 napja dekkol az erkélyen.
Amúgy élvezem a mediterrán karácsonyt, nekem nem hiányzik se hó, se fagy. Imádom, hogy a cinege kiscipőzik a fán, valamint a feketerigó is. Nekem ez azt mondja, jön a tavasz. Mellesleg máris elkezdtek az éjszakák rövidülni. Hát nem csodás?? Mostantól minden nap közelebb jön a tavasz! Már csak a szilveszteren kell túlesni, aztán hajrá.
Varjúcsapatok húznak el az ablakom előtt, szeretem őket. Olyan peckesen sétálnak, annyi méltóságot sugároznak, mintha egy más világból jöttek volna, ahol a tartás még érték.

December 22.

Megint az Auchan, megint egy-két használhatatlan holmi. Túl azon, hogy pl. a pulton, ahol újhagymát szerettem volna venni cellofánozva, csak olyanok voltak, amik már napok óta rothadtak, elképesztően undorítóan, barnulva, vettem egy hócsizmát, amiről - persze itthon - derült ki, hogy az egyik talpa 1 centivel mélyebben van, mint a másik. Azóta jobb lábammal állandóan gödörbe lépve érzem magam, és csak abban bízom, hogy a tél nem tart túl sokáig (megjegyzem, múlt héten és ma is énekelt a rigó hajnalban a hársfán!).
A konzervdoboz-szegély-gyilkoló konzervnyitóról szerintem már ejtettem szót: ez az eszköz azt is lehetetlenné tette, hogy a konzervet bármi mással kinyithassam, mert tönkretette a szélét. Eldobtam, persze ezerért. Volt aztán a palacsintaégető palacsintasütő. Vettem egy zselés tollat is az előbb, mit gondoltok, mi az egyetlen, amit nem tud? ÍRNI! Gyanús volt, hogy csak 80-ba kerül, miközben az Ápiszban 240-ért vettem megszólalásig hasonlót, de el kell mondanom, hogy utóbbi is csak bizonyos szögben - főleg függőlegesen - tartva hajlandó tintát kiimádkozni magából. Pedig engem egy lazán, félárbocon íráshoz igazított zselés toll olyan boldoggá tudna tenni! Nincs remény. Volt egy ilyen tollam 600-ért, túl gyorsan kifogyott, és bár mondták, hogy lehet benne betétet cserélni, nem találtak megfelelőt. Dobhatom azt is el. Egyszerű a kívánságom: úgy írjon a toll, ahogy tartom, kicsit ferdén, lazán, és erőlködés, kaparás, rányomás nélkül legyen hajlandó festéket vinni a papírra. Túl sokat kívnánok már megint, mi?

Azért annak, aki hajlandó ide eltévedni, kívánok minden szépet az ünnepekre, ráérő időmben csináltam egy üdvözlőkártyát (persze lopott alapanyagból, de legalább bevallom), ezt itt láthatjátok.

December 21.

Az elmúlt napokban elkényeztettek azok, akik mosolyognivalóan használják a magyar nyelvet.
- Angliát Szécsör asszony hozta egyenesre (Borosss Péter)
- Abbamarad ez az időjárási helyzet (Lucia). De még folytatta: - Oda kell figyelni erre az erős oldalnyomást kifejtő hatásra (t. i. szélre) - édes Luciám! Egy percben ennyit!
- Sikerült a nagymamát kilicitálni, hogy vigyázzon Danikára (Terry Black) (ha nem értenéd, mit nem értesz, akkor elmondom: valakit lehet kicitálni, és lehet valamire licitálni, de a kettő merőben eltér egymástól).
Aztán megtudtam azt is, hogy "a kereskedő nem követte a jogkövető magatartást"...

No, aztán a minap berobbant a tudatomba az ún. Fekete Pakó, egy srác, aki azt a nótát énekelte a tévében, amit mi kb. 14 éve együtt üvöltöttünk a Nyírség Kupán, persze Nyíregyházán, némileg másképp, de alapvetően ugyanarról van szó. A dal eredete Veres Zolihoz és Szeged Bélához, a két műrepülő fenoménhoz kötődik, akiket mindig jobban fogok szeretni, mint bármilyen új embert, akik a repülés utáni korból csapódnak hozzám. A dal náluk - nálunk - így szólt:
Dajtye me a didi,
a didi dajtye mnye,
ja a didi tyibje ne daju
(ismétlés)
A didi balsoje
a didi bjelüje
a didi novüje
a didi prekrasznüje...
Dajtye mnye a didi
a didi dajtye mnye
ja a didi tyibje nye daju!
Hát lehet egy csomó orosz nyelvtani hiba ebben, de mi úgy ordítottuk, olyan felszabadultan (némileg részegen is egy befejezett műrepülő verseny után), mintha ez lenne a tökéletes vers, ami rímel is, meg tetszik is.
Furcsa volt ennyi év után viszonthallani egy magyarul alig beszélő sötétbőrű embertől, akinek nem kellett nyolcadikig oroszt tanulnia. Bennem mindenképp felébresztette azt a régi nyíregyházi emléket, amikor Szabados Pisti a lambériát verte nagy csapásokkal, így kevert ritmust az ordítva előadott énekünk alá, hogy "Ringasd el magad!" - és a többi. Olyan bulit azelőtt sem, és azóta sem éltem meg, mint azt a (most gondolkodom, mikor is volt?) mondjuk 88-ast. De lehet, hogy tévedek. Mit számít? Oltári buli volt, zengett a ház, mindenki olyan szinten élvezte a percet, az életet, ahogy ritkán adódik. Soha nem felejtem el, és szerintem senki sem, aki ott volt. Sokan voltunk. Pilóták. Boldogok. Fiatalok. Aznapi műrepüléstől fájó izmokkal. Ugyan mi lehet ennél tökéletesebb?????????????????????????????????????
Nos, azóta nem vagyok se tökéletes, se boldog, mióta leváltam a "Golf-áramlatról", mióta mások élik a műrepüés mindennapjait, mások szállnak fel, repülnek dobott orsókat a nép szórakoztatására, és egyáltalán beleülnek a gépbe, ami a 300 lóerővel belerondít az égbe, harsányan, eszelősen, döbbenetes élményt adva annak, aki nézi, meg annak, aki elég szerencsés ahhoz, hogy a botkormányt fogja...
Nézd, nekem van egy szép, cseresznyeszínű asztalom, amit épp most simogatok, azon áll a monitor a komputerrel együtt, balra a tévé, az is szép, 72 centi átmérőjű, bár 10 éves, de nincs rá panaszom, jobbról egy fal, balról egy sor ablak, hátam mögött is fal, elöl meg ajtó, ami vezet valahová: mi a frászt kívánhatnék még?
Te se érted biztos, hogy most miért görbül a szám sírásra, mit siratok, mit akarok? Mit siratok? Mi közöm már nekem a botkormányhoz? Az álmaimon kívül? Aki tud valamit, bármit a repülésről, azt is tudja, hogy egy év kihagyás rengeteg bepótolni valót generál. Én 10 évet hagytam ki. Nem azért mondom, mintha be akarnám pótolni, de ha akarnám, rengeteget kéne tanulnom, változnom, és megint tanulnom. Ha lenne pénzem rá. De persze nincs. Így könnyű azt mondani: felejtsük el: ez végérvényesen lezárult. Nyugodj bele, haver. Mondani könnyű, de minden nap úgy ébredek, hogy első pillantásom az égre vetül. Elképzelem, milyen lenne ma repülni. Mit látnék, meddig mehetnék. És néha felmerül: vajon annak, aki elintézte, hogy többé ne repülhessek, vannak-e rossz álmai?

December 20.
Asszem, ezt nektek is olvasnotok kell. Nem tudom, honnan származik, valahonnan a net sűrű útvesztőjéből, így ezúton kérek elnézést, ha valaki saját alkotására ismer, és nem akarta volna a forrás megjelölése nélkül viszontlátni. Ha tudnám, tenném.

Kedves Télapó! Egy olyan G.I. Joe-t hozzál, ami tud úszni a víz alatt, és van szigonypuskája, és jó nagy kése, és ki van képezve gerilla harcmodorból, és simán megöli bármelyik ellenséget! Gergő	Kedves Gergő! Kissé agresszív vagy, fiam. Belőled vagy terrorista lesz, vagy bérgyilkos, és tulajdonképpen egyik sem sokkal jobb a másiknál. Mit szólnál inkább egy kanna benzinhez, és egy doboz gyufához? Van egy érdekes kísérlet ezzel kapcsolatban, majd mellékelem a leírást. A Télapó
Kedves Télapó! Idén karácsonyra ezúttal nem játékot kérek. Hét éves lettem, nagy vagyok már. Könyvet kérek! Mondjuk a Bűn és bűnhődést. Vagy a Nyomorultakat. Köszi, Ákos.	Kedves Ákos! Kit akarsz becsapni? Ha a Jancsi és Juliska gondot okozott, akkor Dosztojevszkijt sem fogod tudni túlzottan értékelni. Persze nem az én dolgom ítélkezni feletted. Megkapod mindkét könyvet, és miután egy hosszabb esszé keretein belül kifejtetted nekem a francia romantikus és az orosz realista irodalom közötti párhuzamok és ellentétek mibenlétét, kapsz majd játékokat is. Jó olvasást, okostojás! A Télapó
Kedves Télapó! Szeretnék egy hajós Barbiet, egy autós Barbiet, egy síelős Barbiet, egy repülőgépes Barbiet, egy motoros Barbiet és egy diszkós Barbiet! Mást nem. Köszi, Kati	Kedves Kati! Eszedbe jutott már, hogy diplomás Barbie miért nem létezik? Javaslom, inkább tanulj ahelyett, hogy babázol, mert anyádat elnézve te nem leszel olyan szép, mint Barbie, és akkor cseszheted, hogy bárki is eltartson. A Télapó
Kedves Télapó! Te hány kiló vagy? Nem gondolkodtál még rajta, hogy fogyókúrázz? Mi van, ha egyszer beszorulsz a kéménybe? Bence	Kedves Bence! Nem gondolkodtál még rajta, hogy kicsit visszafogd magad, és ne kérdezz hülyeségeket? Mi van, ha egyszer bepöccenek, és taposóaknát viszek neked karácsonyra? A Télapó
Kedves Télapó! Hoznál nekem egy virágos kifestőt, ha szépen megkérlek? Ölel: Vili	Kedves Vili! Engem te csak ne ölelgessél, rendben, kis köcsög? Persze, virágos kifestőt, hát hogyne. Elmész te anyádba... A Télapó
Kedves Télapó! Miniszoknyát szeretnék karácsonyra, mert a nővéremnek is olyan van, és mindig egy csomó fiúnak tetszik, és én is sok fiúnak akarok tetszeni. Miniszoknyát hozz, de rövid legyen ám, hogy jól látszódjanak a lábaim, mert mindenki azt mondja, hogy nagyon csinosak a lábaim. Emma	Kedves Emma, Télapó visz neked csinos szoknyácskát, de a Télapó bácsi nagyon fáradt lesz ám, mire hozzátok ér, ugye behívsz majd egy kis tejecskére és sütikére a szobácskádba? A Télapó
Kedves Télapó! Tudnál hozni olyan legót, amiben van elektromos felszerelés is, és hozzá lehetne kötni egy soros kapcsoláshoz, és némi átalakítgatás után csatlakoztatni egy központi magasfeszültséghez, és összeépítgetni egy hidraulikus forgóturbinával, meg ilyenek? Pisti	Kedves Pisti! Szoktál járni focizni a térre, vagy mesét nézni, vagy meghúzni a lányok haját, meg ilyenek? Én a helyedben kufircolnék azért egy jót, mielőtt agyonvág a kettőhúsz, lúzerkém! A Télapó
Kedves Télapó! Mit szeretnek enni a rénszarvasaid? Csak azért kérdezem, mert gondoltam, ők is elfáradnak és megéheznek, és gondoltam, nekik is kedveskedek majd valami harapnivalóval. Áron	Kedves Áron! Ezzel az undorító benyalással semmit nem fogsz elérni nálam. Idén egyébként újítottam, és nem rénszarvasokkal érkezem, hanem grizzzlymedvékkel. Kötözd ki magad a gesztenyefátokhoz, ha kedveskedni akarsz nekik. A Télapó
Kedves Télapó! Én a kisfiam nevében írok neked, tudod, ő még nem tud írni. Azt üzeni neked, hogy valamilyen kreatív kis társasjátékot hozzál, amivel tud játszani az egész család! Köszönettel: Vargáné Kiss Erzsébet	Kedves Erzsébet! Valami kreatív társasjátékot? Rendben. Mit szólnál mondjuk a "Simi-humi nyali-falihoz"? Ja, nem, bocs, azt a férjed már megrendelte. Ja, bocs, nem is neked, hanem az új titkárnőjének. A Télapó
Kedves Télapó! Szeretnék egy robogót, egy új számítógépet, egy új szobát, egy nyaralót a Balcsira, amihez csak nekem van kulcsom, egy pénzzel teli bankkártyát, egy új mobiltelefont (kamera is legyen rajta!), és egy dévédé lejátszó sem ártana. Várlak! Tomi	Kedves Tomi! Várjál csak, ha nagyon nincs jobb dolgod. A Télapó
Kedves Télapó! Mi az msn címed? Dumálhatnánk majd valamikor. Peti	Kedves Peti! A Télapó bácsi csak nénikkel emesenezik, azok közül is csak olyanokkal, akiknek webkamerájuk van, erkölcseik azonban nincsenek. Menj oda szépen anyukádhoz, és kérdezd meg tőle, hogy ez mit jelent. A Télapó
Kedves Télapó! Te tényleg létezel, vagy ez csak átverés? Van feleséged? Miért nem ő hozza az ajándékokat? Unokáid vannak? Mit kapok idén? Erika	Kedves Erika! Létezem. Nincs. Mert nincs. Nincsenek. Lóf...t. A Télapó

Jóvan, na, nem olyan színvonalas, mint szeretném, de röhögni lehet rajta.

December 15. csüt.

Vannak napok, mikor semmi hasznosat nem vagyok képes előállítani. Még az is fáradságos munkába kerül, hogy az elbaszott dolgokat valahogy helyreállítsam. Ez a nap ilyen. Pedig ma főznöm se kellett. Csak úgy voltam magamnak, fotóztam az elképesztő naplementét. Sorozatban.

December 14. szerda

Jé, már egy 7e nem írtam? Küzdöttem a minap egy vadonatúj palacsintasütővel, mindegy is, hogy Auchan vagy Tecsó a bűnös, a lényeg, hogy a sütő inkább palacsintaégetőnek nevezhető. Normális palacsintatésztát csináltam, olajjal, kevés cukorral, képtelenség volt benne úgy megsütni, hogy oda ne kozmáljon, de nagyon. Rögtön eldobtam, vettem a régi teflonserpenyőmet, amiben aztán csont nélkül sikerült mind a 30 palacsinta. Ez azt jelenti, nem bennem volt a hiba. Vagy ha igen, annyiban, hogy hajlandó voltam kb. ezerért megvenni egy ígéretes sütőt, aminek nem teflon, hanem valami fekete, fényes burkolata van. Úgy dobom a szemétbe, hogy ki se sikálom, nem érdemli meg. Én feldobom a palacsintát, ezért annak csúsznia kell; hát itt erről szó nem lehtett. Mindegyik ragadt. Hiába volt alatta elég olaj. Lezárva! Elfelejtve! Kidobva!

Hadd emlékezzem meg a születésnapomról, amelynek hajnalán fiam egy szál semmiben berontott a szobámba, keblére öltelt, és várta, hogy örömódát fogok zengeni. Mivel nem zengtem, rárogyott a kanapéra (kutya rögtön mellé sajtolódott, nehogy odaférjek), és csalódottnak látszott. - Nem láttad a meglepetést? - kérdezte. Hát nem.

Kiderült végül, hogy már előző éjjel eldugta az összes késemet, mert vett nekem egy olyat, amilyenről álmodozom régóta. Egy Wüsthof mesterkést solingeni acélból. Azt hagyta a késtartóban, hogy ha reggel kimegyek, mást ne találjak ott. Én meg kimentem, és kelkáposzta-főzeléket reggeliztem... kanállal...

Nem sokáig váratott a boldog sikoltozásom magára, miután szinte biztosan tudtam, hogy a meglepetést a konyhában kell keresni (eleget célozgattam rá, mennyire szeretnék egy jó kést...), szóval mindenki boldog lett már szombaton. Én pedig azóta is minden nap, mikor a kést a kezembe veszem, úgy kezelem, mint egy műtárgyat, tisztelettel, szeretettel, főleg pedig megbecsüléssel. Cseng a pengéje, mint egy kard, csillog is, nehéz is, szóval elalélok tőle, ahányszor kézbe veszem. (Van valami ezoterikus vonzódásom a sima, csillogó acél iránt, ezt akkor vettem először észre, mikor kézbe vehettem Ervin barátom selymes fogású Colt pisztolyát, simogattam gömbölyű idomait önfeledten, és az érintése, a puszta érintése boldoggá tett.) Nem vagyok beteges, álljatok le. Csak imádom a nemes fém és a fa tapintását.

A lemenő nap épp az arcomba süt a csekély függönyön át; megtisztelően gyönyörű pillanat. Három óra van. Állítólag karácsonytól rövidülnek az éjszakák, ezt is Lucia mondta. Mondott mást is, pl. hogy "ködfoltokkal célszerű számolni" - megint nem tudta a "célszerűt" kihagyni. Szereti, ha mms-eket küldenek neki, küldött is valaki egy havas tájat a megjegyzéssel, hogy ő ilyet szeretne karácsonyra. Lucia ennyit mondott rá: "A vágy a jövő következménye marad" ... Röhögjetek nyugodtan.

A TVpaprikában pedig ezt hallom: "Gyönyörűen látszik a citromillat a tésztában" ...

Imádlak benneteket, újmagyarok! Nyelvújítók! Ilyeneket is mondtok: "Fiatalokat veszélyeztető fenyegetettségek", vagy "Alaposan meglapozottnak tartja", vagy "Ez az egészségmegelőzésben is segíthet" - ó, te jó ég, már az egészséget is meg kell előzni??? Aztán: "régebb ótára vezethető vissza..." (csak tudnám, mi az az "óta"?)

Egeret vettem a tecsóban. Az ügyfélszolgálat azt mondta, erre nincs garancia (pedig 2x annyiba került, mint az elektromos söprőgép, amire 1 évet adnak). Otthon kibontva a csomagot, látjuk ám, hogy a gyártó külföldi cég 5 év garanciát ad az egérre (szuper MX-egérről van szó tízezerért), és egy magyar papír szerint is 1 év járna. Mikor legközelebb arra jártam, orruk alá nyomtam a magyar garancialevelet, nekik legyen mondva, azonnal kaptam rá pecsétet, aláírást, szóval megvan az 1 év. Csak azé mesélem el, hogy lássátok, nem mindig kekeckedem. Szívesen megemlítem (bár több lenne), mikor európai szinten bánnak velem.

Szoktam nézni a parlamenti közvetítéseket annak ellenére, hogy lehangol az üres padsorok látványa, meg az is, hogy tudtommal a kameráknak meg van tiltva a premier plan, szóval nem mutathatják meg, hogy az egész Parlament mennyire üres. Mindegy, amit látok, az is üres, a kamerák képtelenek virtuálisan feltölteni a padsorokat. Épp a hátrányos helyzetű gyermekekről szónokolt valaki a pulpituson, mikor egy - nyilván véletlen, és nagyon gyorsan eltűnő - pillanatra láttam, hogy egy képviselőasszony eközben a Blikk mai számát olvasgatja. Én ugyan sose vennék Blikket, de a Napkeltében bemutatták a címlapját ma reggel, ezért rögtön felismertem. Elszomorít, hogy egy képviselőasszony, aki azért ül ott nagyon sok pénzemért, hogy legalább odafigyeljen arra, amit mások mondanak, szennylapot olvas, és fütyül rá, miért van ott. Hányszor kérdeztem már: Hol élek? Most megint csak ezt kérdezem.

December 7. szerda
A szél lefújta a paprikáimat. Dobozban voltak, hálóval behúzva, az erkélyre szerelt polcon. D. megtalálta, mikor kutyázni ment. Jól összetört mind, de megvoltak. Így ma se sült sajtot eszünk, hanem lecsós virslit tarhonyával.

- Egy-egész-nulla-hat-tized százalék - közölte ma Áder úr. Nem ez volt az első mosolyogni valóm. (Ha nem érted: 1,06 az egy-egész-hatszázad)
- Miért jut el az ember oda, hogy öngyilkos legyen? - kérdezte Claudia az ismert pornósztárnőt, ki már többször akart meghalni. A válasz: - Hát... így... nem tudom. (M. jutott eszembe, ki erre a kérdésre minimium kétórás, kimerítő választ adott volna sok könnyel, felvillanó, értelmetlen mosollyal, együttérzést (de választ nem) váró "nem?" kérdéssel, miközben gátlástalanul sajnálta volna magát és a nyelve egy pillanatra se nyugodott volna vízszintesen a szájában.) Amúgy Claudia azt a szép idegen (?) szót is elejtette, hogy "produksön". Így.

- A hibát akkor vétették el... - így egy képviselő, gondolom, arra utalt, hogy hibát vétettek, de ha elvétették, akkor pont jó, nem igaz?
- Nem célszerű havasesőtől tartani - közölte reggel Lucia, kedvencem, ki minden 1,5-perces jelentésébe képes legalább 3 "célszerű"-t belesuvasztani. Aztán közölte, hogy "a közlekedésben korábban kell elindulni"...
- Milliók halnak éhen táplálkozáshiányból kifolyólag - mondá egy történész a minap. Kunc-kunc. Édes úr, mi másból folyhat ki az éhhalál?
- Ehhez iszonyat nagy KERATIVITÁS kell - szólt egy (nem szőke) hölgy.
Egy másik képviselő "támogatottságot gyűjt". Én bizisten előbb támogatókat gyűjtenék, hogy meglegyen a támogatottságom.
- Mi megtesszük a reakcióinkat - biztosított egy szakszervezeti vezető. Én viszont reagáltam egy vigyor erejéig.
- Az első írásos irodalom... - ezt se Pista bácsi mondta az ötödikről. Hanem fontos ember, a tévében.
László Csaba megállapította, hogy "A válság színterepe Magyarország". (színtér? terep? színterep? értelmező szótár?)
Csisztu Zsuzsi könyvet ír "koncentrálva a hiányosságokra, ami az életünkből hiányzik" - így mondá a Nap-keltében. Na most (túl azon, hogy ha már hiányosságok, akkor "amik hiányzanak"): ha a hiányosság hiányzik az életemből, akkor lényegében nem hiányzik semmi, vagy rosszul mondom?

December 4. vasárnap

Rántott csirkecomb és kutyák
gyorsfagyasztott, kétszersütött, panírozott... hajrá, Hungerit!
Persze evés előtt elolvastam a mélyhűtő zacskón lévő instrukciókat. A szemeim általában minden E-betűtől kerekebbek lesznek, szóval ez esetben csészealj-nagyságúvá váltak, mire végigolvastam. Idézem az összetevőket: "csirkecomb, víz, morzsa (színezék E160 a, c), liszt (búza, kukorica, rizs), keményítő (borsó), étkezési só, módosított keményítő (burgonya, búza), növényi olaj, stabilizátor E450, E451, E500, sűrítő anyag E415, fűszerek, ízfokozó E621, E635, tojásfehérje és aromák."
Még nem ájultatok el? Egy sima rántott csirkecomb tartalmazza mindezt!
Én ugye ott hagytam volna abba, hogy csirkecomb, morzsa, liszt, tojás. Ha van türelmetek végigolvasni, ebben pl. tojássárgáját - vagy egész tojást - nem találtok, csak fehérjét. Hogy az elejéről induljak: vajon minek színezni a vizet, a morzsát kétféle E-betűs izével? Vagy netán a combot? Miért kell háromféle keményítő, amiből kettő "módosított"? És vajon miről mire módosították? Azután miért kell 3-féle anyaggal stabilizálni valamit, amit pont azért mélyhűtünk, hogy stabilizáljuk magunknak több hónapra, sőt, hogy frissességét, eredetiségét lehetőleg megőrizzük? Hogy az E415-ös sűrítő anyag hova kell, az aztán végképp rejtély. Tudomásom szerint a húst nem kell sűríteni, a panírba pedig elég a liszt meg a tojás. Semmiféle keményítő nélkül, persze. Emberek, minek ide kétféle E-betűs ízfokozó?! Minek az ízét fokozzák? A legvégén pedig micsoda aromáról lehet szó? Arról nem is beszélve, hogy a szűkszavú "fűszerek" megjegyzés alatt megbúvó összetevőkre lettem volna leginkább kíváncsi, hiszen az E-betűsök a világon semmit nem mondanak. Tehát milyen fűszerek? Sosem fogjuk megtudni. Amúgy ki sem derül a csirkéből, ha megeszitek. Nincs benne fűszer a són kívül, legalábbis érzékelhetően nincs.
És mindezek után mondok valami furcsát: a csirke ISTENI! 5 percre raktam a mélyhűtött combokat a mikróba, és ami kijött, egy fantasztikus, ropogós, szaftos, csodás ízű eredmény volt, zabáltam zabolátlanul, államon csurgott a lé. Tökéletes és hibátlan. Az már biztos, hogy el fogom felejteni az E-betűket, mert ezt a csirkét akár minden nap képes vagyok megenni. Ráadásul 5 perc alatt kész! Itt áll meg a tudományom, ugyanis egy mélyhűtött darab húst még sose tudtam normálisan felolvasztani 5 perc alatt. Ez pedig 5 perc alatt csodává vált. Nemcsak felolvadt, de olyan volt, mintha most sütöttem volna frissen. Porhanyós, ízes, illatos...
Most mit mondjak? Gratulálok a Hungerit-nek. A 900 grammos csomagjuk alig került többe, mint egy ugyanennyi súlyú nyers csirkecomb-csomag. Ha valami megéri, akkor ez igen. Már ha nem helyezel túlzottan nagy súlyt az E-betűktől mentes életformádra. Azt is díjazom, hogy amit a tasakra írtak (5 perc alatt elkészíthető), az maradéktalanul igaz. Ilyesmivel ritkán találkozom manapság.
Összegezve: ez egy fantasztikus étel, amíg ki nem találják, hogy hány E-betű fölött kóros a ragaszkodásunk valamihez.
Régen írtam, ezért ma sokat fogok. Levittem Mari lánykutyáját Martonvásárra, hogy egy igazán hozzá illő ifjúval párosodjon. Összejött, csont nélkül. Lesznek kölykök, abban egész biztos vagyok. Meg abban is, hogy bábáskodni fogok, mert ha az ember ennyire belemászik valamibe, akkor már nem is akar kimászni. Gyönyörű volt a mai nap, kedves emberekkel és kutyákkal osztoztunk fotelokon békében és szeretetben, teázva, a napfény mindent elöntött, a boldogság és jóérzés szintén, oh. Tavasz van. A decembert a pesszimisták gondolják sötétnek és jegesnek. Amikor két kutya is hevert az ölemben és hasát vakartatta, úgy éreztem, valamiért megérdemlem a bizalmukat. És ez megtisztelő. Asszem, az állatok tudnak választani. Biztos nemcsak engem, de ha engem is, akkor ez külön öröm. Odaadás. Szeretet. Nem hiszem, hogy ennél fontosabb bármi lehet.