Edi
2009. szep-dec
2009. júl-aug.
2009. máj-jún
2009. már-ápr.
2009.jan-feb.
2008. nov-dec.
2008. szep-okt.
2008. jul-aug.
2008. máj-juni
2008.már-ápr
2008. jan-feb.
2007. nov-dec
2007 szep-okt
2007 júli-aug.
2007 máj-jún
2007 ápr
2007 márc
2007 feb
2007 jan
2006 dec
2006 nov
2006 okt
2006 szept
2006 aug
2006 júli
2006 jún
2006 máj
2006 ápri
2006 márc
2006 febr
2006 jan
2005 dec
2005 nov
2005 okt
2005 szept
2005 aug
2005 júli
2005 jún
2005 máj
2005 ápr
2006
Február 23.
Mondtam
már, hogy meghozták a dvd-felvevőmet? Azannya! Ez aztán! Most nem azért
kiabálok, mert eladósodtam miatta, hanem azért, amit tud! Nincs többé
akadálya, hogy együtt nézzem a Napkeltét meg a Mokkát a Havassal (csakis
miatta). Egyikre rárakom a felvétel gombot, másikat nézem, időnként visszakapcsolok,
és felvétel közben elölről nézhetem az elejét akár. Kihagyom a reklámokat,
és mire befejeződik az egész, együtt érünk a végére. Ez biztos homályosan
hangzik, de nagyszerű mégis.
Mivel téli olimpia van, néha ott izgulok én is, és feljegyeztem egy jó
kis mondatot: "A fiú átnyargalt a snow board-ra"...
Egy más helyütt, sőt, nem is egyhelyütt, azt mondta Poki, hogy "Miért
kell kedvezményekkel támogatni például a Sulinet-programot, csak hogy
a középosztály színes monitorú számítógépekhez jusson?"
Az agyam elindul a pc hőskorába, ami nálam 1990-ben kezdődött, amikor
még léteztek ugyan monokróm monitorok, de már alig. Azóta viszont 16 év
telt el! Vannak tehát olyan politikusok, akik ma is csak papírra írnak
és onnan olvasnak? Lehetséges ez? Kérdeztem már egy párszor, hogy hol
élek, de most megint ezt türemkedik a számra.
Várjál, egy Anti is mondott egy édeset: "Saját szülőfalum példájával
például nyugodtan tudok példálózni"... Imádom, mikor a beszédből
élők beszélnek ilyen beszédesen...
Február
5.
Volt egy kis próbálkozásom mostanában, minekutána majdnem állást találtam,
de aztán, mire összeállt volna némely dolog, betöltötték. Nem baj, számon
tartanak, mondták. (Ha-ha) Alapvetően hiányzott a számlaadó-képességem.
Talán holnap nekivágok, hogy ezt az akadályt legyűrjem. Veszteni valóm
csak az a 15 ezer, amibe ez kerül.
Ma már másodszor voltam hálás a wc-ben. A valamelyik alattam lakónak.
Isteni fenyőillat fogadott, ami biztos, hogy nem tőlünk jött. Végre valami
előnyét is látom ennek a tető-szívó ventillátornak. Ami a közös csőben
megosztja velem a többi lakó hagyma- és egyéb szagát. Most az egyéb dominált,
kifejezetten kedvemre való.
Szédülten bámulom második napja a dvd-felvevőkről szóló fórumokat, annyit
tanultam, hogy már sejtem, mit jelent pl. a -RW. (De azért hadd ne magyarázzam
el, ahhoz még kicsi vagyok.) Belevágtam, neten megrendeltem egy ilyet.
Elvégre 2 nap alatt világossá vált, hogy a videomagnóknak leáldozott.
Archiválásra végképp alkalmatlanok, felvételre is jobb egy dvd-író. Talán
még megmenthetem a tizenéves kazettáim életemről, repüléseimről szóló
képeit, ez volna a fő cél. Ahogy haladok a korral, egyre fontosabbá kezd
válni az emlékek megőrzése. Már ami digitálisan lehetséges. Biztos te
is ismered az érzést, mikor valami új kütyüért belelkesedsz, és nem nyugszol
addig, míg a távirányítója meg a használati utasítása nincs a kezedben,
és elkezdheted nyomkodni a gombokat. Velem a frontok érkezésekor szoktak
ilyenek történni, ezért nem véletlen, hogy a rendelést ma küldtem el.
Megbánni késő, most már úgy tűnik: a jövőben dvd HDD-re veszem fel a filmeket,
amiket nézni akarok. Nincs többé kazettavásárlás az Auchanban, meg ilyesmi.
Haladunk a korral!
- Az apákat nehezíti ez a körülmény - mondá egy Pelczné nevű hölgy a tévében.
Szerintem mindegy, milyen körülményre célzott, a fő, hogy apákat képes
nehezíteni...
Van más is: - Egy anya lélegzetvisszafojtva rohan, hogy kimentse gyerekét...
- én persze pont azért nem rohangálok, mert nem tudok elég levegőt venni,
de hát nem vagyunk egyformák (Reality TV).
Láttam az előbb egy rettenetes műnőt a tévében, az összes szőr felállt
a hátamon, a szája lufivá volt fújva, ahogy a mellei is, mindene csupa
festék, csupa álság, és azon csodálkozott, hogy senki nem mer hozzá közeledni.
Uramisten! Minden szót úgy mondott ki, hogy a szájfénye megfelelően csillogjon,
a haja egy szála nehogy ott legyen, ahol nem kéne, és sorolhatnám... Vizionáltam
a helyébe egy normális, természetesen szép lányt - amilyen ő is lehetne,
ha durva al- és felvázmosáson esne át -, festetlen szemmel, hajjal, ajakkal,
csak úgy, egyszerűen, ahogy a természet adta. Á, minek az egész. Ez a
nő már soha nem lesz, nem lehet olyan. Azt hiszi, a természet csak ugródeszka,
ahonnan messzire kell kilőni. Ha mégis adódna egy őszinte ifjú, aki szívesen
közeledne hozzá, valahány réteget le kéne vakarina róla, mire az Emberig
elér... kérdés, hogy azt találná-e a rétegek alatt, amit gondolt.