2009. szep-dec
2009. júl-aug.
2009. máj-jún
2009. már-ápr.
2009.jan-feb.
2008. nov-dec.
2008. szep-okt.
2008. jul-aug.
2008. máj-juni
2008.már-ápr
2008. jan-feb.
2007. nov-dec
2007 szep-okt
2007 júli-aug.
2007 máj-jún
2007 ápr
2007 márc
2007 feb
2007 jan
2006 dec
2006 nov
2006 okt
2006 szept
2006 aug
2006 júli
2006 jún
2006 máj
2006 ápri
2006 márc
2006 febr
2006 jan
2005 dec
2005 nov
2005 okt
2005 szept
2005 aug
2005 júli
2005 jún
2005 máj
2005 ápr
2006. október 31.
Fú, ma befejeztem a 3. napja tartó blackjack kaszinózást, ahol 9000 tétet
kellett feltenni dollárban (ez nem azt jelenti, hogy nekem ennyi pénzem
volna, csak azt, hogy pár száz dollárt megforgatok, közben nyerek, vesztek,
dönetlent játszok, szóval a végén megvan a tét). És a gép nem is számolta,
strugiláztam, gondold el, minden egyes feltett dollár miatt húztam egy
vonalat bal kézzel, mert jobbal az egeret koordinálom. Egy nagy füzet
10 lapja tele lett firkával. De már arra is képes vagyok, hogy ilyen kétkezi
elfoglaltság mellett tévét is nézzek. Már ha volna mit, mert ma a szerelő
a hóna alá rakta, és elvitte. Egy hete javította meg (idézőjel), nem javult,
elvitte. Asse tuggya, mikor hozza vissza. Mint a félszemű rabló, úgy érzem
magam. Már aki hirtelen most vesztette el az egyik szemét.
Hát én szeretem a kutyákat, de amit ez a dög művel itt egész nap, attól
már a hajam is kihullik. Ugat és ugat, és semmi oka rá, hacsak az nem,
hogy a szellő mozdítja a bokrot, vagy halálra unja magát. Megjegyzem,
most szellő sincs. Meg mintha gazdája se volna, aki befogja a pofáját.
Az
este találtam egy tévés hirdetést valamelyik piactéren valakitől, aki
használtakat árul, írtam neki egy mailt, hogy ha reggel 6 előtt hoz egyet,
mehet, ha utána, tárgytalan. Éjjel félegykor telefon, vajon vicceltem-e,
nem, mondtam. Egy óra múlva megjött a tévével, egy Sanyo, 70 centis sztereó,
pont olyan, mint amit a szerelő elvitt. Be is lőtte az állomásokat, ki
is fizettem, úgyhogy reggel 6-ra bőven volt tévém. Mázlista vagyok, hogy
egy olyan mukit fogtam ki, aki pont éjjel dolgozik. És nem is nézett hüjének.
Sőt, alig hitte, hogy ilyen üzletet is lehet kötni.
2006. október 29
Bencze György, hogy, hogy mertél meghalni?! Mi történhetett? Nem volt jogod hozzá! Nekem szükségem van a szavaidra, a véleményedre, egyáltalán RáD. Micsoda dolog így elmenni, figyelmeztetés nélkül?? Az isten akárhová tegye, de ez nem igazság! Nem szabad elvenni az igaz és bölcs embereket!!! Ami marad, az már csak sokkal kevesebb lehet.
Szörnyen szomorú vagyok.
2006 október 20.
Lehúznám este 11-kor a sátor cipzárját, megkérdezném a pokróc alól ébredező alanyt, hogy tessék mondani, ön most éppen tüntet? Ha nem, akkor szíveskedjék hazafáradni és elvinni a sátrát is. Nekem ez ilyen egyszerű. Nem értem, mitől komplikáltabb. Jogászok, történészek, irodalmárok vitatkoznak rajta, hogy lehetne eltávolítani a Kossuth téri tüntetőket, a közterület-fenntartók egyenesen mossák kezeiket, én meg nem értem az egészet. És nem is fogom. Mi köze a gyülekezési jognak ahhoz, hogy hajléktalanok laknak a Parlament előtt? Kakálnak, esznek, isznak, bokorba hugyoznak, mosnak, ruhát szárítanak, na de hogyhogy?
2006 október 18.
Azóta kiderült, valahol elvágták a UPC egyik kábelét, ezért itt kerületszerte megszűnt minden, ami kábelen jön. Olyan érzés fogott el, mintha egy tanyán lennék, ahová, nem lévén villany, egyetlen információ sem jut el, beborít a némaság, és ha besötétedik, nincs jobb, mint aludni menni. Azért nyolc óra felé megjött minden, újra pofázott a tévé, szólt a telefon és mailezni is tudtam végre. Hurrá. Jöjj el telefonember, gyere, és szerelj! - énekli a "Radiátor együttes" éppen a UPC feledhetetlen reklámjában...
Na, gyerekek, mi lesz a Kossuth téren 56 ország illusztris vendégei előtt? Nagy népnemzeti leégés? Ettől félek. Szeretnék hiába félni.
2006 október 12.
Csak ülök itt, és arról gondolkodom, hogy függhetek egyetlen UPC nevű cégtől annyira, hogy az egész estém, az egész napom, átmenetileg az életem lehetetlenné vált. 3-kor jöttem haza, nem volt tévéadás, nem volt internet, nem volt telefon. Most elmúlt 7 óra, és semmi nem változott. A recept, amiből a vacsorát főztem volna, a neten van. A telefonszám, ahol reklamálhatnék, szintén. Mint gárgyult szürkemarha, várakozom itten, hogy valami majd történik, valaki majd csinál valamit. Ha van a UPC-nek székháza, akkor talán elfoglalták. Ostromolják. Mire is gondolhatnék?
Nem tudok dolgozni egész délután. Pedig kellett volna. A neten. Óránként ezret vesztek. Már jött a szomszéd halk kopogtatással, hogy vajon nálam sincs tévéadás? Én is rátelefonáltam mobilon Marira, nála se volt. A kör bezárult. A UPC foglyai, kiszolgáltatottjai vagyunk. És senki se tudja, meddig.
Hirtelen megéreztem, milyen az, a tyúkokkal feküdni, mert besötétedett, és villany nincs. A híreket másnak mondják, én nem hallhatom. Bezárult a világ ablaka előttem, és csak ilyenkor látom, mekkra hiány tud ez lenni. Némaság honol a lakásban, csak a kukta sziszeg, mert a húslevest recept nélkül is meg tudom főzni. Hálistennek villany még van. Ha aztán eljő a sötétség, akkor gyertyát gyújtok. Remélem, ez elmarad. A kedvenc filmsorozatom mostanában ér véget. Az előző már félnégykor véget ért. Mit számít? Valamit. Azt, hogy jogom van hozzá. Ahányszor pislant egyet a lámpában a körte, attól tartok, mindjárt mindennek vége lesz. Biztos frusztrált a lelkem mostanában kissé. Legalább a húslevest szeretném megfőzni... Addig ne legyen se forradalom, se áramszünet.
2006 október 7.
Parmedzsano, mozzarella, micsoda gyönyörű, dallamos szavak! Ha megfelelően ritmizálom, a "gyezsurnaja" is ilyen lehet. Tudod egyáltalán, hogy mi ez? Én bezzeg. Ott ült a szálloda folyosóján, Kijevben, ahol szerelmem megpróbált a szobámhoz szökni egy légyottra. Az volt a dolga, hogy az ilyet megakadályozza. Vagy ha nem tudja, akkor jelentse "felsőbb helyekre". Biztos készült rólunk felsőbb jelentés, mert a légyott megvolt. Kárát nem láttam, mi, magyarok akkor már eléggé kilógtunk a kommunista kasztból, igazából fütyültünk a gyezsurnajára. Meg aztán volt hátsó lépcső is, ahol nem ült senki, aki figyelésre volt alkalmazva. Miért is jutott ez most eszembe? Főleg miért dallamos olasz szavakról? Hát mindenre én se tudok válaszolni. Asszociációs bakugrásnak nevezném, ha azt kérnéd, nevezzem valaminek.
Ha a kutyámnak azt mondom: "alusz" - már megy is. Aludni az ágyam lábához, ki az erkélyre. Mert hogy ott az ágyam. Elképedek, ahányszor ezt egy szóra megteszi. Az öregedő kutyák rettentő okosak, ezt nyugodtan elhiheted nekem. Félszavakból értenek. De még érzésekből is. Hányszor volt, hogy készülődtem, menni akartam valahová, ahová őt nem akartam elvinni, és tudta. TUDTA. Honnan? Nem tudom. A fejét se emelte fel heverés közben, mert tisztában volt vele, hogy ez nem az ő napja, nem az ő készülődése. Amikor az ajtón kimentem, akkor se ugrott fel, hogy ő is jön. Már a készülődésem kezdetén is tisztában van vele, hogy ez a dolog rá is vonatkozik-e, vagy nem. Honnan tudja, kérdezem magamtól sokszor. Csak megérzés lehet. Fogja az agyhullámaimat. Ha azért pakolok, mert mondjuk a tóhoz megyek a haverokhoz, ahol ő is szívesen látott vendég, már a táska előszedésekor táncot jár, végigizgulja minden mozdulatomat, kitüremkedik az ajtón, nehogy véletlenül bent maradjon. Míg ha úgy döntök, most egyedül megyek, a fülét se mozdítja. Érdemes lenne ezen gondolkodni. Valahol, valamikor az ember is képes kellett hogy legyen ilyen megérzésekre, vajon hol vesztettük el ezt a képességet? Borzasztó fontos lenne pedig előhívni és megtartani. Ráhangolódni másokra, együtt rezegni velük, érezni a kívánságukat, a vágyaikat, szándékukat.
2006 október 6.
Elképzeltem,
hogy elindulok a Kossuth térre, egyik kezemben zászló, a másikban hosszan
égő mécses, a harmadikban pedig egy vekker. Jót röhögtek volna rajtam
a szomszédok, meg az utasok a buszon, ezért inkább nem mentem.
Herényi ma azt mondta: lufbalom. Nem egyszer. Kétszer. Láttam a száját.
M-re zárta. Egy bíró pedig így fogalmazott: megteszi a különbségtételt.
Zajlik a nagygyűlés, nézem az Echo tévét. A nagy emberek még nem szólaltak meg így 5 óra felé. Viszont nagyon élveztem az erdélyi Csík együttest, a fejhangon, de nagyon szépen éneklő férfi csupa békítő, szép mondatot és dalt mondott szerelemről, szeretetről, bárcsak a többiek se térnének el ettől. A többit megtudjátok a hírekből.
2006 okt. 2
Pénzt öltek az ellenszer kifejlesztésére... szóval ráölték, nem bele... a madárinfluenzáról volt szó. Részemről meg a magyar nyelvtanról. Mint mindig.
Mondtam már, hogy megleltem az elveszett mobil telefonomat? Tudtam, hogy valahol itt kell lennie, ritkán vittem magammal. Porszívózás közben a kanapé mögött löktem odébb egy mozdulattal. Hogy oda hogy kerülhetett, gőzöm nincs. Talán leremegte magát valahonnan, mert nem tudtam kikapcsolni a rezgés-üzemmódját. Most akkor két telefonom is van, a régin még 5000 lebeszélhető, ezért nem bánom, hogy meglett, meg azért se, mert rakás ember azt a számot tudja. Viszont kidobtam egy csomó pénzt egy új használtra plusz kártyára, aminek alapból használhatatlan a töltője, és nem is olyan, mint a másiké. Viszont jobban szeretem, mert olvasható nagyságúak a betűi. Így mulat egy magyar nyugdíjas! Két telefonnal!
Mondtam már, hogy szeretek 21-ezni? A hétvégén három napig nyomattam, mert folyton vesztésre álltam, a végén kihoztam sziszifuszi munkával mintegy 31 euró nyereséget. Nem mondanám, hogy hatékony voltam. De azért se vesztettem! Ez elvi kérdés. A játék pedig élvezet. Úgy tudok izgulni, mikor a nulla felé tendál a számlámon a pénz, mint egy jó krimin. Sok vesztő széria után időnként bedobok egy nagyobb tétet, hátha pont most nyerek, és néha be is jön, hűha. Ez az élvezet, nem a politika.
Szembejött az elébb egy öreg, kicsi, elgyötört arcú kínai férfi az Andor utcában, két ujja egy súlyosnak látszó, fekete nejlonszatyorba akasztva, melyet a hátára dobva vitt, arcán az elmúlás számtalan jele mellett a teljes itt-nem-lét, távolba révedés közönye, léptei lassúak, sehova nem vezetőek, csak ment, és rám sem nézett. Vajon mit csinál itt? Miért van itt, ha boldogtalan? Vajon ha a Dunát nézi, a Jangce jut-e eszébe? Hogy lehet egyáltalán ilyen idegen közegben létezni? Én majdnem belehaltam, mikor Kölnben kellett élnem, ha nem jöhetek haza, biztos be is következik a vég. Pedig az még autóval is csak 12 óra, Kína ugyanennyi repülővel, ha nem több. Miért szenvednek vajon emberek a hazájuktól távol, a világ másik felén? Ezer kilométerekre attól, amit szeretnek, megszoktak, ahol ha szólnak valakihez, az meg is érti? Fel nem foghatom. Ha beledöglök is, itt akarok beledögleni, ezen a földön, ahol a szomszéd magyarul beszél. Érteném bár akkor is, ha németül mondaná, vagy akár angolul, de nekem a magyar kell.
Karfiol. Sose vegyél olyat, aminek a felszínén fekete folotokat látsz. Azt hittem, csak véknyan lemetszem, mint a krumplihéjat, és juhé, kis piszok eltávolítva. De nem. A fekete foltok fekete lyukakká váltak, mélyen és egyre szélesedve hatoltak a rózsák belsejébe. Nem tudom, mik ezek, de nagyon sötétek, nagyon undorítóak, és a fél karfiolt használhatatlanná tették.