háttér

2009. szep-dec
2009. júl-aug.
2009. máj-jún
2009. már-ápr.
2009.jan-feb.
2008. nov-dec.
2008. szep-okt.
2008. jul-aug.
2008. máj-juni
2008.már-ápr
2008. jan-feb.
2007. nov-dec
2007 szep-okt
2007 júli-aug.
2007 máj-jún
2007 ápr
2007 márc
2007 feb
2007 jan
2006 dec
2006 nov
2006 okt
2006 szept
2006 aug
2006 júli
2006 jún
2006 máj
2006 ápri
2006 márc
2006 febr
2006 jan
2005 dec
2005 nov
2005 okt
2005 szept
2005 aug
2005 júli
2005 jún
2005 máj
2005 ápr

elejére

2006

Június 29.

Sötétedik, mintha esteledne. Pedig messze az még, félkettő van. Végre, köszönöm, Istenem, talán esni fog! Egy helikopter evickél be Budaörsre, onnan föntről biztos még rosszabb a helyzet, mint innen lentről. Ilyenkor minden madár szálljon a fészkére és maradjon veszteg, mondom én. Ma azt mondták a hírekben egy gázpalackról, hogy nem szándékosan robbant fel. Indult az agyam: vajon a gázpalackok mennyire rosszindulatúak, hihetünk-e nekik, ha azt állítják, nem akarnak robbanni? Hazugságvizsgáló vajon segíthet-e a megelőzésben? Már ha szóra bírjuk őket egyáltalán.
Jelentem, dörög az ég! Isten meghallgatta fohászomat. Jön a vihar. Csak az a ciki, hogy a ragasztószalaggal felapplikált szúnyoghálóm vad lebegésbe kezdett, elszakadva gyökereitől. Tennem kell valamit ez ellen. Megkeresem a ragasztógurigát. Kutya mellém húzódott, a dörgő hangok nem a kedvencei. Bár jobban fosik a tűzijáték, meg a petárdák hangjaitól, azért ilyenkor is jobbnak látja a székem melletti biztonságos sarokba telepedni. Hallom, ahogy a ragasztószalagok egymás után engedik el az ablakfélfát, recsegnek, a szúnyogháló pedig egyre tágabb keretek között leng... Tennem kell valamit. Talán mégse szívom el ezt a cigit, mert addigra késő lesz.
Megragasztottam. Ez viszont azzal jár, hogy a szorosan záródó ablak becsukása lehetetlenné vált. Ha déli szél kerekedik, becsapja majd az esőt az ágyamra. Amennyiben a háló nem tartja vissza, és miért is tartaná. Valamit valamiért, ez örök szabály. Ha olvasni akarok az ágyban, az ablak mellett, szükségem van a hálóra, különben percenként leszállópályának néz valamely szárnyas állat, ami nagyon zavar a koncentrálásban. De most hadd élvezzem a felerősödött légvonatokat, amik még a ventillátorom sugarát is áttörik, fütyülök az ágyamra, hogy ázik a nyitott ablakok miatt. Végre esik, ez itt a lényeg! Általában úgy látszik, hogy hétvégére szerencsére mérséklődik a hő. Ha volna telkem, ahová kivonulni szándékoznék a pihenőnapokon, biztos ideges lennék, de mivel nincs, csak drukkolok, hogy mások, akik elvetettek ezt-azt, most örüljenek, hogy nem kell locsolni, mégis nő a paradicsom.

Június 27.

Azt mondta a Nemzeti Kör egyik tagja (valamilyen György), hogy "a Nemzeti Kör három tagja nem foglalta el az állásfoglalását" ... Ezt próbáltam sokféleképp elképzelni, de nem sikerült. Csak azt a szegény állásfoglalást sajnálom, hogy megcsúfolta a nevét...
Ezek után jött Lucia, akitől mindig várhatok valami édességet: "Ez nem a holnapra várható előrejelzés bekövetkezése" - közben egy grafikonra mutatott. Ó, hát ennyi elég egy ilyen forró napra, nem?

Június 26.

Most kezdjem azzal a gusztustalansággal, amivel a hajnali első, tétova lépéseim során kerültem szembe? Az ajtó előtt láttam viszont kutyám esti vacsoráját, hiánytalanul. Bizony! Első gondolatom a mérhetetlen hála volt, hogy nem a szőnyegen, hanem a padlón... Ilyenkor válik számomra még inkább világossá, hogy véletlenek pedig nincsenek: tegnap találtam a mosógépben egy szétszaggatott trikót, véletlenül került bele a többivel. Félretettem, hátha még fel- vagy letörölhetek vele valamit, mielőtt kidobom. Most jött el az ideje. Kiválóan hasznosult kutyahányás-ügyben. Azzal már nem is fárasztlak, hogy szegény Csumi fosik is (szerencsére, ezt nem itthon tette), így hiába vittem a zacskót, ezt nem lehet rendesen felszedni. Aggódom érette, eszi a füvet, és nincsen jó kedve. Ettől nekem se. A gondok sose egyedül jönnek.
Minden nap dörög és villámlik, súlyos fekete felhőket látok, de nem jönnek el idáig. A guta üt meg, úgy kéne már egy hatalmas zápor. Minden tele van az ecetfák lehullott, sárga, apró virágaival, jó volna, ha elmosná az eső, mindig beleragadnak Csumi bundájába, mancsába, aztán hordja haza. A kocsim akkuja megint beadta a kulcsot, mint tavaly ilyenkor, igaz, hogy csak 1-szer használom (használnám) hetente, de azért ennyit ki kellene bírnia. Azt jelenti ez, hogy most vennem kell egy akkut tizenezerért, mert különben szép lassan leereszt a jobb első kerék, mielőtt elmehetnék felfújatni vagy megcsináltatni. Szóval a dolgok egymást generálják. Épp tegnap hívtak fel az Aeromagazintól, hogy végre kifizetik azt a 18 ezret, amit 2,5 éve kellett volna egy cikkemért, a kör bezárult: kb. ennyibe kerül egy akku plusz gumijavítás, de ahhoz, hogy a pénzért kimehessek Budaörsre, mindezen túl kell esnem. Úgyhogy megint nem vagyok sehol, pedig hogy örültem a kis pluszpénznek. De nem keseredem el azértse, a dolgoknak jobbra kell fordulniuk, méghozzá hamarost. Hiszek a gödörkoncepcióban. Ahol most érzem magam. S ahonnan csak felfelé vezet út. Hajrá!

Június 23.

Hajnalban csoda történt: magamra húztam a takarót fázás ellen. Szinte benne alszom a nyitott ablakban, fittyet hányva a szúnyogokra, mégse fordult elő mostanában, hogy jól esett volna betakarózni. Szokásos felkelés 6-kor, mély szippantás az áradó, édes hársfaillatból, amely szinte kábító erejű, aztán indulás lefelé mezítláb az uszodába. Mivel nem találkozhatom senkivel, nyilván fürdőruha sem kell, elég egy nagyobb lepedő. Kutya rögtön belegázol a vízbe, megáll a harmadik lépcsőfokon, iszik a kéknek tűnő vízből, hiába mondom, hogy ez nem arra való.

Kiküldöm: előbb nekem jár az úszás, lehetőleg szőrmentes vízben. Eltolom a medence végében az üvegajtót, hadd bóklásszon a kertben, intézze a kisebb dolgait, úgymint kedvenc bokraim lepisilése - ez a lehetőség még az úszásnál is erősebben csábítja. A víz hűvös, jól esik. Rovom a köröket oda-vissza, tízszer. Méterben nem sok, de mozgásba lendíti a napot. Utána lehet menni sétálni a hajnali, még hűvös utcákon, kutya is jobban érzi magát ilyenkor, különösen vizes bundával boldog. Közben a reggelire valót is megveszem, duzzadó válltáskával érek haza.
Viszket a sarkam, méghozzá a vastagabb részen, körülbelül ott, ahol a cipő fel szokta törni. Elvetemült, nagy lándzsájú szúnyog lehetett, amely ezen az edzett bőrön is áthatolt.
(Remélem, sejted, hogy ez csak álom volt - kivéve a szúnyogot.)

Június 20.

Már megint kedd van. És a kora reggel ellenére olyan meleg, hogy egy ép gondolatom sincs. Hej, de szívesen ülnék holnap Bush egyik autójában! Gondold el: üres utcák, sehol piros lámpa, gyönyörű belvárosunkban csak a házak állnak, senki és semmi más! Percek alatt eljutnánk oda, ahová máskor csak izzadságszagú órák után..

Június 15.

Csütörtök: mára azt jósolta Lucia a hét elején, hogy alapos lehűlés, hidegfront, eső várható. A nap ragyog, felhő sehol, 28 fok lesz... Pocsék éjszakám volt, amibe valószínűleg erősen belejátszik az a fogam, amely egy fél cipónyi többletet produkál az egyik arcfelemen. Az x-edik felébredésem alkalmával csiklandást éreztem a halántékomon, odanyúltam, mire felpörgött egy miniatűr önindító, amit csípés követett. Tudtam, kiről van szó: akit este nem tudtam kihajtani. Egy darázshoz hasonló, de lassú és ügyetlen szárnyas állat, egészen pici. Szerencsére a csípése is méretével arányos, de azért rendesen pofonvágtam magam. A mozdulatban persze volt egy testemtől erősen elfele mutató vektor is, minek következtében falba vágtam a kezem. Ez sem segítette elő, hogy újra elaludjak.
Mivel óránként nem szedhetek fájdalomcsillapítót, ma se számítok gyönyörökkel teli napra. Már kora reggeli konyhavizitem is negatív volt: Dani meg se kóstolta a - szerintem - kitűnő paellát, aminek elkészültét szokásomhoz hűtlenül nem a tévé előtt vártam ki, hanem ott álltam és őriztem, nehogy valami odaégjen. Marhajó lett, és ez nem öntömjén. Majd azt mondja, ha felébredt, hogy "nem láttam". Nehéz is egy pár négyzetméteres konyhában észrevenni a lefedett serpenyőt a tűzhelyen, valóban. Ráadásul a fedő üvegből van. De azért fel kellett volna emelni, ez tény, hogy kiderüljön: az a sötétség alatta egy étel volna. Na ez az, ami neki nem megy. Ha olyasmit tárolok a hűtőbe, amit magamnak szeretnék megtartani, a felső polcra teszem; még sosem hajolt le annyira, hogy oda belásson (amennyiben egyáltalán az ajtó kinyitásáig eljut valahogy, inkább éhezik).

Június 7.

Jó ég, hogy megy az idő! Vettem 4 óriás narancsot, ilyet még nem éltem: tök száraz volt belül! Akár a fűrészpor. Egy angströmnyi levet nem lehetett volna kiöklözni belőle. Egy kiló szemét. Jelentem, a hideg még tart, télikabát elöl. Gyötrődtem egész nap, hogy verset írjak Besenyő születésnapjára, de a végén összejött. Másféle ajándékra nem futtya, sajnos. Holnapra bevilágít egy reménysugár: interjúra megyek. Négy órás állás. Ifjúkoromból rám maradt egy mondás: minden jobb, mint a fix fizetés. Miután a világ gyökereset változott, ennek most a reverze igaz.
Már túlvagyok a Da Vinci-kód felén, és még mindig azt várom, hogy jó könyv lesz belőle. Eddig nem jött össze. Inkább tankönyvre hasonlít, közel sem könnyed eszmefuttatásokkal. Azt viszont már meg tudom érteni, miért puffognak rá annyian vallási oldalról. Épp azért, mert tankönyvre hasonlít, amiben rengeteg a - valószínűleg - megalapozott, összegyűjtött információ és tényanyag. Hogy hol csap át fikcióba, azt csak az tudhatja, aki legalább ilyen alaposan tanulmányozta a témát. Szóval én nem. És még sokan mások se. Sokkal könnyebb készpénznek venni az eszmefuttatásait, mert logikusak alapjában. Könnyen megtévesztik az ilyen sekélyes felkészültségű alakokat, mint én. Akkor hát induljunk le a kutyával így két zápor között. Aztán irány az ágy, jöhet Da Vinci. A tévében annyi a szarság megint, hogy kikapcsolva hajtja a legnagyobb hasznot.

Június 1.

Hiszed, nem hiszed, bizony télikabátban sétáltam a kutyával hajnalban is, meg este is. Ha nem félnék, hogy kiröhögnek, kesztyűt is húztam volna; kabátomon csak egy zseb van, egy kezem tehát fázott volna. Ezt megelőzendő hasamon összekulcsoltam őket. Figyelted már, hogy kulcsolod össze a kezeidet? Én mindig úgy, hogy a jobb mutatóujjam van elöl (fölül). Miután erre rácsodálkoztam, próbáltam fordítva, hogy a bal legyen fölül. Oda kellett figyelnem, hogy sikerüljön, közben a hüvelykjeim összekuszálódtak. Kíváncsi lennék, egy balkezesnek vajon fordítva áll-e kézre... Ugyanezt tapasztalom a karjaim összefonásakor is. A jobb karom van fölül mindig, és ha fordítva akarom csinálni, szinte zavarba jövök, mert nem sikerül egyből. Vajon olyan ez, mint az, hogy az északi hemiszférán balra forog a víz a lefolyóban? Tekintsük most e féltekét a jobbkezesek világának, hogy ne bőgjek le ezzel a hasonlattal.