Minden reggel
Reggelenként képtelen vagyok kommunikálni. Mindenki hagyjon békén. Egyedül. De Mutti mindig ott gubbaszt a konyhaasztalnál mint nagy, fekete varjú, az agyonüthetetlen bársony slafrokjában, füstölve, platinaszőkén. Kitartó próbálkozások után belenyugodott, hogy maximum annyit érdemes mondania: - So kalllllt ist draussen! -, mert erre se válaszolok. Összevont szemöldökkel megmatatom a cumisüveget, és el. Aztán jövök megint, továbbra is mínusz két fokos hangulattal. Előkotrok a szekrényből egy csészét, beleöntöm a sűrített tejet az undok műanyagköcsögből, és rázuttyantom a kávémat. Leülök, és úgy bámulok a szomszéd ház falára, mint esküdt ellenségemre. Nyanya addigra már az ötödik cigarettát szívja az ötödik kávéhoz. A belem jön ki a korai füsttől, ezért rágyújtok. Amilyen undorító a keserű kávé a büdös cigarettával, olyan a pofám is, s e kettős élménytől még morcosabb leszek. Leszáll két galamb a teraszra. Nyanya rögtön neki a függönynek, galambok el. - Muss mich anziehen - tápászkodik aztán. Öltözni igen, fürödni, azt nem! - gondolom. A fürdőszobában harminc egész másodpercig csorog a csap, majd kisvártatva jő a dáma elegánsan, parfümillattal (Yves Saint-Laurent). Kis piros táska, benne avítt papír zsebkendő-gombócok, ezek közül előkotorja a fogait, majd hátat fordít, úgy kapja be. Mindjárt utána egy eukaliptusz-cukorkát. Ad a leheletére. Nutriabundát fel - Csőőőőő! -, ajtó csapódik. Háromnegyed kilenc. Megnyugszom. A mosogatóra helyezem összemázolt csészéjét, amibe kekszet mártogatott. Lefújom az asztalról a hamut, kiborítom a hamutartót. Nekikezdek valamit csinálni.

IV. 7.
Hova tettem a kávémat? Az írógép mellé. Ahogy leírtam a dátumot, lelökődött a csésze. Az új asztalterítőre csorgott a kávé, onnan a székre, annak is a párnájára, majd a földre.
Végre megtaláltam Brunó számát. Ő vette fel. Csak annyit mondtam, segíts nekem W ellen, tanú kell rá, hogy szerelemből hozott ide. - Várj, hozok egy széket, mert ez hosszú lesz - mondta. - Persze, hogy megyek tanúskodni. Walter majd megőrült, hogy még mindig Magyarországon vagy, mindenki tudta, hogy szerelmes beléd. Bárkinek segítek, hogy megállítsuk ezt az embert. - Ömlött belőle a szó. A Citroent, amivel a cseheknél voltunk, összeaprította Dieter cimborájával, bedobták a Rajnába, majd bejelentették, hogy ellopták. Mentek a biztosítóhoz a pénzért. Ám W elfelejtett tettestársával fair maradni, aki hálaképp nem fogta be a száját. Nyomozás, a műhelyben ráakadtak egy-két Citroen-darabra. Biztosítási csalás, 15 ezer büntetés. Jogerős. Behajthatatlan a szegény "tanulótól", akinek nincs jövedelme. Műhelye illegális. Ez okból a Finanzamt is nyomoz utána, figyelik a számláit. Azt figyelhetik! Találtam egy csomó kivonatot tavalyról, 30 ezer mínusza van csak. Legalábbis ezen a számlán. Biztos van másik valahol, hacsak nem a szalmazsákjában tartja a pénzt. Aztán menedzseltek, ő és Sigrid, egy amerikai hastáncosnőt nemrég, a fellépéseiből származó bevétel 10%-át adták neki, a többit zsebre. A nő végül megszökött az éhhalál elől, a követségétől kért támogatást, hogy haza tudjon menni. Míg itt volt, W egyik barátjánál lakott. Eme barát lakását később feltörték, semmi se hiányzott, csak a pisztolya - merthogy volt neki, és ezt mindenki tudta -, Butzban most azt beszélik, Bruno lopta el. Erről csak Bruno nem tudott eddig.
Brigi is említette, hogy ez a társaság Butzban egy bűnszövetség, Dieterrel az élen, aki a semmiből autókat varázsol. W Capriját is ő szerezte. Jó ég, mibe keveredtem volna, ha mellette maradok! Szép kis pár ezek ketten, férjem az ő múzsájával. Zsák meg a foltja.
- Hogy volt azzal a dekklopással? - érdeklődtem.
- Egy sráccal átmentünk Nörvenichbe, ahol Walter gépe állt, leszereltük a kabintetőt és kész. Tíz percig se tartott. Tízezerrel tartozik!
- Ezzel szemben nekem azt mesélte, hogy te kilazítottad a mágnest, ő pedig emiatt kényszerleszállt, kvázi, meg akartad ölni.
- Persze! Aki hamis adatokat ír a gépkönyvbe, az jobb, ha gondosabban átnézi a gépét! - háborodott fel Bruno. - Huszonöt óránként kötelező az átvizsgálás, de Walter meghamisítja a papírokat, hogy még ötven óránként se kelljen megcsinálnia. Ha egyszer fejreáll, az ő baja lesz. Már kikészült a gyomrom az idegeskedéstől.
- Úgy látszik, ez a sorsa mindenkinek, aki őt ismeri...
- Fogadj meg egy jó tanácsot - mondta végül -, változtasd meg a fiad nevét a sajátodra!
Ha összeadom, amit tudok, W-nak pontosan öt pere folyik, a fináncokkal, a biztosítóval, Brunóval, Petrával és velem. Bruno úgy tudja, a gyerek- és asszonytartás az elsődleges, mindenki csak utánunk juthat a pénzéhez. Mennyire hihetek Brunónak? Hogy megbízhatatlan, hazudozó alak, ezt csak W leírásából tudom. De kicsoda Walter?

Kedves Rudiék
Hogy áll a helyzet munkaügyben? Tényleg megtanultál németül ennyi idő alatt? Vagy csak a sörmárkákban lettél professzor?
Én jól vagyok. Anyósom nem sok vizet zavar összességében. Nem tapintatlan, és ez számomra fontos. Ha kifúrja is az oldalát a kíváncsiság, milyen csomagot kaptam mondjuk Yves Rocher-tól (fogkrémet és napozóolajat), akkor se kérdezi. Persze lehet, hogy tényleg nem kíváncsi. Igen beszűkült már érdeklődése a külvilág iránt. Abban neked tökéletesen igazad van, hogy óvnom kell a kettőnk jó viszonyát. Ezt teszem, nagyokat nyelve, midőn az előbb említett beszűkülés külső jegyeit produkálja. Sűrűn. Például nem tudja, mi az a kefir (mert ő sose hallott róla), nem tudja, hogy Hitler zsidókat ölt (erről se hallott), elkopik az itthoni műszálas ruhája, ha kéthetente kimosom (mikor már lebeg a saját izzadságszagán), Zwiebackot kell Daninak ennie (mert Walter is azt ette csecsemőkorában), s Vorsilbe szó nincs a németben (mert ő nem tanulta; egyébként igekötőt jelent). Gyógyszerként főtt hagyma levét issza cukorral, mert „unsere Oma” is ezt itta (el is tartott a náthája három hétig). Ezenkívül mindenki hazudik, és rosszat akar (lehetséges, hogy a hátam mögött én is), és az edényt nem szabad leöblíteni, mert a mosogatószer rászáradt habja egészséges. Ezzel viszont takarékoskodunk, mert 1,20-ba kerül (egy doboz cigaretta 4-be), és csak három hónapig tart ki. Tehát a koromszürke lébe, minek tetején zsírfoltok és zöldbabok úsznak, még belemosogatjuk a többi edényt a zsíros ronggyal - igazi rongy, mert csak az a jó: foszló, koszló és lyukas... Ezek csak szemelvények egy nagyregényből.
Tény, hogy jóban vagyunk mindennek ellenére. Nem ettől kaptam gyomorfekélyt. Viszont ettől kezdtem el szívesen átvállalni a mosogatást is.
A Rajna megőrült, a Venloerstrassén még nem folyik, de a dómnál már igen. Rodenkirchenbe se lehet már elmenni villamossal; ott voltam röntgenen, de két órával távozásom után már a Rajna is ott volt. Ja, honvágy? Nekem nem fáj ez az árvíz, mert nem az enyém. A pesti árvíz az fájna. Amit te félreértesz, az a hazaszeretet. Én ezt mondanám honvágy helyett. Az az ország az otthonom. Ami azt sújtja vagy dicséri, azt személyesen élem át. Itt? Semmi. Tőlem felfordulhatnak. Első helyen a férjem.

IV. 30.
Annemie-vel ültünk a gyönyörű kertjében. Minden porcikámmal átéltem a tavaszt. Nem gondoltam semmire, csak a habos felhők fájtak csendesen. Lazítottam, ahogy már rég nem. Ez a nap szépen múlt el. Ahogy másoknak a rendes napok. Szívesen sírdogálnék egy megértő vállon. Szerelmetes nyaram! Ti daloló csalogányok az éjben! Nem nekem szóltok. Csak a villamos zörög ablakom alatt. Közel vagyok hozzá, hogy azt mondjam: nem bírom tovább. És akkor mi van? Megfagyok szeretet nélkül. Kiszáradok. Beszélni! Legalább ez megadatna. Valakivel. Sajnálom magam. Nem azért, mert más nem. Itt annak rendje-módja szerint mindenki sajnál. Ettől semmi se jobb. Tajtékozni szeretnék, mint a tenger. Úszni, futni, nevetni a napon. Minden megújult. Csak én leszek egyre régibb. Helyem a világegyetemben? Az nincsen. Albérlő vagyok a földön. Az égen már az se. Pedig valaha birtokoltam az eget.
Úgy vágyakozom akárhova, mint egy megláncolt eb. Nem fog hiányozni se a Severinsbrücke, se a függővasút a Rajna felett. Fájnak a falak, meg túlnan a zöld mezők, szabad kacagások. Emlékeimben élek. A dunaújvárosi reptér mellett járok a búzaföldön Mackó kutyával. Szúnyogos alkonyat, kövér cseresznyék a fán... A srácok most tán Békéscsabán gyakorolnak, az emberek tátott szájjal nézik őket az országútról. Aztán a Veszely csárdába mennek vacsorázni.