Csumi:

Keeshound. A spitzfajták egyik ága, melyek a Balti-tenger vidékéről származnak. Kitűnő őrzőkutya, és különösen Hollandiában szaporították el. Elnevezése és meghonosodása mögött egy kis történelem húzódik meg. 1572-ben a hermignii csatában I. Vilmos csapatával a szabadban táborozott. Egy éjszaka sátrában mély álomba merült, amikor táborát az ellenséges csapatok megtámadták. Kedvenc mopsz kutyája mindig mellette volt. Megnyalta gazdája arcát, hogy felébressze. I. Vilmos így csapatát összeszedve megnyerte a csatát. Ennek a győzelemnek az emlékére az orániai uralkodóház és híveik a mopszot mint kedvenc fajtát fogadták el. A XVII. század felé a nép fellázadt az orániai uralkodóház ellen, a lázadók vezére William KEES lett. Az oranista mopszkultusz ellentéteként egy ottani spitzfajtát használtak fel emblémának, s a vezérről Keeshoundnak nevezték el (ejtsd: készhond ). A keeshound mindig figyelésre kész, soha nem marad észrevétlen előtte semmi. Az idegeneket hagyja közeledni, és a ház felé fordulva, ugatással jelzi, majd elszántan védi a házat a gazda megjelenéséig, de nem támad és nem harap. Gazdájához nagyon ragaszkodó, hűséges, figyelmes. Vadászszenvedélye is van, de ennek ellenére, mivel őrzésre, védelemre igen kitűnő, kimondottan őrzőkutyaként használják. Szőrzete egyenes, a lábak hátulsó felén zászlót alkot. Hosszú szőrrel borított farkát a hátára hajtja. A fedőszőr hegye fekete. Színe szürke és fekete keveréke. Az aljszőr világosszürke, vagy homokszínű, de nem sárga. Füle sötét, majdnem fekete, úgyszintén a háta és az arcorri része is. Magassága: kan 48 cm, szuka 43 cm.

(Forrás: dr. Fábián Gyula, dr. Horváth György, id. Jilly Bertalan, dr. Kubinszky Ernő, dr. Markói Béla, dr. csag Imre, dr. Sárkány Pál, dr. Szél György és dr. Tamás László: A kutya, Mezőgazdasági Kiadó, 1975)

Mégis ritkán hívják őt keeshoundnak, sokkal inkább wolfspitz, azaz farkasspicc a használatos neve. Ám ez nem a vérvonalára (nem lupusvérű kutya), hanem a színére utal.
A neten találtam kutya-IQ tesztet, rangsorolja az összes fajtát, a wolfspitz a 16. helyen áll, a collie-val egy szinten. Elég szép helyezés, mivel a listán vagy 60 fajta szerepel. Utolsó az afgán agár. Viccek is születtek róla, hogy úgymond ha semelyik tesztnek nem felel meg, akkor csak afgán agár lehet . Végigcsináltam Csumival a tesztet, kiválóan szerepelt. Rá kellett jönnöm: sokkal intelligensebb, mint hittem. És intelligenciáját arra használja, hogy kijátsszon engem alkalmanként. Van egy bizonyos hatósugár , amin kívül úgy tesz, mintha nem hallana és nem látna. Ha e korridoron belül van, mintakutya. Nagyjából 30 méterre tehető ez a távolság.
Agresszióra szinte képtelen. Csak akkor láttam vicsorogni, amikor egy másik kutya rátámadott, vagy az állatorvos a fenekébe dugta a hőmérőt (azt nagyon utálja, ha hátul piszkálják). Nagyon szelíd, barátságos emberhez, állathoz egyaránt, a gyerekeket kimondottan kedveli. Soha sem kell attól félnem, hogy bárkit, bármit megtámad, pórázt se szoktam használni. Ha átkelünk a széles Tétényi úton, bal lábam mellé igazodik, és ott marad, amíg újra a járdára nem lépünk.
Holland nemzetikutya-mivoltát jól jellemzi az, hogy imádja a vizet, nem riad vissza a stégektől, csónakoktól. Igaz, hogy pici korában, alighogy enyém lett, rögtön délegyházi nyaralásra vittem, ami a nagy társaság miatt elsősorban a szocializációja megkezdésére volt kitűnő alkalom, másodsorban meg arra, hogy a vizet megszeresse. Akkor már ott tartott, hogy követett mindenhová, így mikor besétáltam a tóba, simán jött utánam. Észre se vette, és már úszott is. Vigyáztam, meg ne ijesszem bármivel, fröcsköléssel, erőszakkal. Ha kimondom a varázsszót: úszni , egyből az ölembe ugrik (ami persze a nagysága miatt úgy néz ki, hogy első két lábával rám telepszik), és izgalmában sípoli kezd, sürög-forog, menne rögtön.

Ilyen volt kicsiben: