Szerelmes vagyok egy papagájba. Az Auchan állatboltjában ül mindig, közel a kirakathoz. Csak kívülről kommunikálok vele, az üvegen át. Egy százforintost szoktam ujjaim között pörgetni, csillog-villog, a madár azonnal odajön, és mászik a rácsra, és egyik édes lábát nyújtja, hogy elvegye a pénzt.

Papagáj, mi lehetne a hátránya? Max. az, hogy 90 évig él, és még a fiam se
tudja kivárni a halálát. Az állatorvos rendelőjében rendre ott ül egy hatalmas papagáj,
rikoltozik, akciózik. Mikor először hallottam a  váróteremből  a rikoltozását, azt hittem, egy
állatot nyúznak... de csak a madár örömködött. Tájékozódtam, azt írják, a jákó a legintelligensebb fajta, abszolút emberbarát és törődést igényel. Bár szerintem minden állat így van ezzel, a szeretet, a foglalkozás kell nekik, és csodákat tesz. De mivel ő kivételesen intelligens, duplán hálálná meg a törődést. Úgy értem, látványosan, kézzelfoghatóan igazolna vissza minden vele töltött órát
mondjuk azzal, hogy a kezemre száll, beszél hozzám, és azt mondja, amit tőlem tanult. Á, nem érdemes erről beszélni, ha nem volt még papagájod.

Nekem sok éven át mindig volt, elképesztő kis lények voltak. Csibi1 ott szaladgált anyám keze alatt a varrógépen, miközben varrt (varrónő volt), kilopta a gombostűt az anyagból, a falatot a számból, vakargathattam a nyakát, fejemre, vállamra, anyám szemüvegére szállt, kedveskedve, csacsogva, boldogan. Szabadon élt, a kalitkába csak éjszakára költözött. Szerette mazsolázni a fülemet, a hajamat, általában engem szeretett, minden porcikámmal. Rajtam lógott, kezemből evett, akár rajtam aludt, csak velem lehessen. Mindig felrikoltott, mikor megjött Márta barátnőm, hogy "Márrrrta, te kurrrrva!" - persze én tanítottam neki... ő egy egyszerű hullámos papagáj volt.

Aztán lett egy nimfa, mikor a Gépmadár utcában laktam, a mai Árkád? bevásárlóközpont helyén csak pusztaság, parkoló volt, már kilométerről látta, hogy jövök, elfüttyentettem a füttyjelünket (nehéz leírni), és ő az erkélyről, száz méterről válaszolt, miközben majd kirúgta a kalitka oldalát. Hihetetlen utánzóképessége révén senki nem tudta megmondani, én fütyülök-e, vagy ő. Minden hangfekvésben kenterbe vert. Alig várta, hogy hazaérjek, hogy rám szállhasson. Csodás élmények ezek, kívánom mindenkinek, aki még nem tapasztalta. Mint ahogy a kutyát is kívánom mindenkinek, aki még nem volt szerelmes egy kutyába. Nagyszerű dolgok ezek. Igazi KAPCSOLATOK. Semmivel nem helyettesíthetők, hasonlíthatók.